Ma bizony Óévet búcsúztattunk, karácsonyoztunk, zenét hallgattunk s ettünk-ittunk, sőt két kedves kis énekes-furulyás vendégünk is volt…, hogy a tomboláról se feledkezzünk meg! Azaz, pont úgy csináltunk mindent, ahogy hosszú évek óta mindig: számvetés és vígság, komolyság és nevetés, egészen úgy, ahogyan az esztendő hozta a maga termését. Tettük mindezt Vízkereszt jegyében („…vagy amit akartok?”), s az ünnepről, magáról a vízzel, majd tűzzel keresztelésről Ancikánk eligazítását hallgattuk, de jeleskedett mindenki, érdekes képekkel, meglátásokkal, muzsikával. Ezüstglóriás Angyalkáink új szárnyakat növesztettek, és csak hozták, hozták az ajándékokat, de versből is bőven jutott, például Szabinánk hexameterei szinte sütötték a felolvasó kezét, annyira aktuálisan készültek: egyre jobb költő ez a Szabina, amiként Gézánkra is ez áll, nem beszélve arról, hogy Ő csoportunk egyetlen, kitartó, hős férfija, hála Néki; ahogy Szabina meg az egyetlen fiatal köztünk, s hála ezért Néki is…
Jövő héten folytatjuk a munkát, csak éppen a sok sütizéstől nem jutott eszünkbe, hogy megbeszéljük: mi is légyen az óra témája! Talán oktatónk kitalál valami „közhasznút”…?
