Rettentően hideg szélvihar tombol a város felett, fagyott jég, hó-szórás és só-szórás, csúszás, vacogás… Mégis sokan voltunk az órán, és filmet akartunk nézni, amiből végül, némi megalkuvásokkal, de lett is valami, ha halk laptop-hangon is – egy El Greco életrajzi film felét láttuk, ámultunk, beleéltük magunkat, és várjuk a jövő órát, mert Toledo előtt az első rész, sajnos, véget ért…
Van most időnk ilyesmire, még nem kezdtük el a Nyíltra a készülést… Végre itt volt velünk Magyarné Annánk is, hosszabb ideje nem találkoztunk, s örültünk Neki, ahogy mindenki örül és drukkol mindenkinek a Csoportban. Készülünk menni a Kondor Béla-kiállításra; távolról s előre bár, de készülünk a barokkra (Zsuzsink előzetesével!), és készülünk az április 11-én induló al-dunai nagy kirándulásra, melyet Szabinánk szervez, Marikánk múlhatatlan és pótolhatatlan segítségével….
A film szép volt (biztosan nem volt egészen igaz, de hisz szép, álomba ringató „hazugság” az egész művészet!), s nekünk jól esett látni El Grecót Krétán és Velencében; látni s elképzelni a régi Velencét, Tizianót, Guevara főinkvizítort s a szépséges asszonyokat Greco körül. A film képei egy-egy Greco-festményre hajaztak, az arcok a művész finom, égi metszésű, arisztokratikus arcai. Láttuk Rómát, és látni fogjuk Toledót is, el nem maradnánk a következő óráról sem!
Végül a mi, délvidékiek számára rettentő és szokatlan jégveremben átkeltünk, néhány bátrak, az Alföldi Galériába, hogy meghallgassuk Tóth Károly művészettörténész könyvbemutató beszélgetését a múzeum igazgatójával… Hideg volt ott is, a könyv elképesztő tudást halmoz fel az alföldi művészetről, ámde foglalkoztat bennünket ama talány is, melyre a beszélgetés utalt: mi lehetett a nagy Tornyai s a nagy Koszta valós viszonya?
