Ma végre írhat az Oktató, nem kell tovább titkolóznia, s talán kis időre elégedett is lehet, sőt büszke, oly jól sikerült a hétfői rendezvény: megvan hát az érettségi, s Ancikánk révén ma a hitelesített érettségi bizonyítványhoz is hozzájuthattunk, legalábbis a kiemelkedő szépségű formanyomtatványhoz, pecséttel, képpel, ahogy kell.
Továbbá ma, Eszterkénk figyelme révén, Arany János születésére is emlékezhettünk, méghozzá két szép és csupa-romantikus Petőfi-szöveggel, Eszterke múlhatatlan tolmácsolásában. Petőfi arcai, humora, változékonysága, elképesztő szövegépítő indulata, képességei!
Beszéltünk Jákob és/vagy Jakab botjáról is, de e kérdést nem tudtuk kellő alapossággal megvitatni, Ó- és Újszövetség határán lebegve vagy botladozva, cikázva az elképzelt óhéber s a Vulgata nyelvi világai közt.
Készülünk most már a barokkra (azt már a főiskolán fogjuk venni!), de előbb a Vaskapuhoz térünk, s e tavaszi kirándulásunkhoz rendelünk előbb pár ismeretterjesztő és kedvcsináló előadást (Temesvár, Belgrád-Kalemegdan, Herkulesfürdő, Galambóc s a többi helyszín sorban, s hogy Csáth és Kosztolányi se maradjon el). Legelőször mégis Pest-Budát látogatjuk meg szerdán, a Műcsarnokot, ahol kifejezetten a Pagony részére nyílt nagy kiállítás a Monarchia ezerszínű festészetéből… Vonatozunk, gyaloglunk, ámulunk egy jót a tavaszban.
