Nagyon kevesen (kb. 12-en!) voltunk ma órán!! Muszáj lesz intézkednie a Kör vezetőjének, hogy vagy-vagy, tessenek dönteni a tagok, hogy Tájak-Korok vagy Pagony, mert lám, ma a fél csoport kirándult, mi meg csaptunk egy szabad-prezentációs szabadnapot, kedvünkre, a címe Barokk-ka volt, s bizony, alaposan a barokkról szólt, de másképp… Az igazsághoz viszont hozzá tartozik, hogy a Pagony-tagok oly igen szeretik és becsülik egymást, hogy vígan azt kívánják: maradjon e Körben mindenki szabad, s örülnek, ha bárki bárhol másutt is kalandozik, kikapcsolódik, jól érzi magát, valóban.
Mi viszont – ugyancsak valóban -- elő-barokkoztunk, indítva Velázquez elmaradhatatlan Udvarhölgyeivel, majd a belőle kinövő Szövőnőkkel, hogy folytatódjék a történet Caravaggio és Rubens egymásra épülő, egymásba kapcsolódó Sírbatételével, de a barokk-imitáló, újrealista, drámai Csernus Tibor s a szürreális, de barokk nyomon (is) járó Csáki Róbert képei is előkerültek. Hogy a legvégén mégis Rembrandt Saulját és Dávidját és Tékozló fiúját csodáljuk, mert ez, ezek a művészet egész történetének leg-csúcsai!
Rozgonyi Pí szép prezentációjába már nem szerettünk volna belekapkodni: meghagyjuk neki a következő foglalkozást. Ha addigra hazatér a prezy tulajdonosa a Tájakból s Korokból, magával hozva pagonyista társait is…
És volt egy nagy konferencia szeretett Könyvtárukban, s minden finom sajtos pogácsa, bizony, nálunk landolt a végén. Mert megérdemeltük!!
