Rubens vallatásának végére érve lassan, ma egy különösen izgalmas prezentációt néztünk végig Ancika kezétől, s az ugyanő előadásától kísérve. A téma eleinte csupán a női portrékat vette célba, de utóbb kinőtte magát, s igen szép áttekintést láthattunk-hallhattunk Rubens portréfestő művészetéről általában: önarcképeiről, első és második feleségéről, számos gyermekéről, édesanyjáról s jeles megbízóinak soráról. Ancika beleszőtte vetítésébe az életrajzot, így búcsúzóul még e festő-fejedelem életének fő eseményei, alakjai is előkerültek ismét, bekeretezvén s tényeiben átismételvén a vele való, hosszúra sikerült foglalkozást. Beszéltünk a különlegesen finom és nemes, jellegzetes Rubens-arcról is, illetve a két szem különös együtt-állásából fakadó megelevenedést a rubensi arcmásokon.
Lenyűgöző az a barokk realizmus, amellyel Rubens az embert, az arcot, a testet ábrázolja. Ahogy minden mesterségbeli fortéllyal tisztában van, ahogyan az embert ismeri. Ancika külön figyelemmel emelte ki a két feleség jelenlétét, szerepét Rubens életében, továbbá a művész karakterét, világban-jártas voltát s híres műhelyének működését. Ormos Zsuzsi kommentárjait külön köszönjük, s várjuk a következő órán a Palladio-vetítést mint extrát Szalma Jutkánktól, hogy aztán még, két alkalom erejéig, Rubens körül forogjanak péntekeink.
