Nyári időszámítás szerint volt ma végre a foglalkozásunk, azaz reggel 9-kor. Nem lehet mondani, hogy rengetegen lettünk volna, de hisz nyár van, s szokatlan még e korai időpont. Holott három nagyszerű előadást hallottunk tagtársainktól: Bodránk Zemplén tájegységeiről, vizeiről, hegyeiről, történelméről is ejtett finom, s derűvel feltöltött szavakat, mindenekelőtt azonban a kicsiny, de annál bájosabb és szépség-gazdagabb Mádról adott a Csoportnak érzékletes képet: elhallgattuk volna óra végéig is. Az ismerkedést a szép zsinagógával a helyszínen folytatjuk majd, reméljük, Bodra további kiegészítéseivel. Antónia Vizsolyról beszélt, s ismét csak Bodra révén egy „majdnem” Vizsolyi Biblia is előkerült. Gönc, Tállya, Vizsoly; Komjáthy Benedek, Károli Gáspár, Bornemisza Péter, Sylvester János, Heltai Gáspár s mind-mind a vagabund és peregrinus reformátorok, e kalandos életű, bátor férfiak, a Szentírás első fordítói, nyomtatói… Az ő nyomaikon lépkedünk hamarosan! Jutkánk pedig ismét remekelt, már sillabusz sem kell Neki, olyan mélységben ásta bele magát az építészetbe, jelesül a magyar várak, kastélyok történetébe… És mindenütt a Károlyiak! Bár a Zrínyieket, a Rákócziakat sokkal jobban szereti a Kör vezetője, látván látja, mi magunk, Pagonyisták is mit köszönhetünk e nagy családnak, ki Kelet-Magyarországot fenttől lentig végig-uralta, építette, kulturálta!
Mához egy hétre, zempléni valóságélményekkel feltöltekezve, ismét találkozunk!
