Lassan véget ér a nyár, de érdekesebbnél érdekesebb programjaink, előadás-témáink nem fogyatkoznak, sőt! mind izgalmasabb dolgok előtt állunk.
Ma hármas feladatnak felelt meg reggeli foglalkozásunk: először is végighallgattuk-néztük vérpezsdítő zenével kísérve Németh Katink múlt heti Van Dyck-prezentációjának királyait-lovait, Piroskánk kérésére méghozzá a ló-színek világáról is tájékoztatást nyerve. Az Izabella-barna ló-árnyalat eredetét itt nem részletezném, de a Csoport semmiképp sem fog megfeledkezni róla! Jó volt újra látni a csodás barokk paripákat, kik jóval szebbek és nemesebbek, mint – az emberek.
Ezután Editkénk beszélt röviden, de annál töményebben, lényeglátóbban egy franciáról, ki nagyrészt barokk talán (Caravaggio-követő), de a klasszicizmus fegyelmét, szikárságát is ott hordozza már magában: Georges de La Tour képeiről volt szó, s a gyertyafény-szabdalta vásznak közül talán a Jób lesz az, mely, a bibliai történet értelmezéseivel kibővítve, tavaszi Nyíltunk témája lehet…
Végül Ancikánkat hallgattuk modern és aktuális témáról: a Mártélyi Művésztábor hírei, képei, a szeretett tiszai tájak elevenedtek meg előttünk, bepillantást mutatva egy dolgos, évtizedek óta magát építő-változató festői munka-csapat életébe, hétköznapjaiba. Ancika kiállításra beválasztott szép-fás-előteres festménye valamennyiünknél tetszésre talált,
amiként Költőnk, Haranghy Géza mind mozgalmasabb, érzékenyebb alkalmi költeménye is.
Jövő alkalommal, a nyár utolsó foglalkozásán Klára beszél nekünk a nagy mecénás báró Hatvany mágnás-családról!
