Itt van az Ősz, itt van újra, s szép, mint mindig énnekem… ez a jószerével csacska verssor villant a blog-szerző eszébe a mai foglalkozást bevésve, ámde: Csoportunk ma még NEM búcsúzott a nyártól. Vagyis még nyári műszakban volt, azaz holmi extrákat hallgathatott – nézhetett. Esetünkben Németh Kati vezérletével és precíz, mindenre emlékező keze-munkája nyomán – a sok együtt töltött év kirándulásait juttatta eszünkbe a sok fotó, melyeket Katink a régi prezentációkból emelt ki. Meglepetés volt ez mindenkinek, s a feladat -- ki kell találni, mikor, hol, mely műtárgy vagy szakrális hely az, mely a prezentáció képkockáin megjelenik – kiváló volt, s a Pagony a találóskát kiválóan teljesítette. Egyszersmind azokkal is megismertettük kicsit múltbéli kedves helyeinket, kik akkoriban nem voltak még Csoportunk tagjai. A gyönyörű Frari, az Uffizi, Barcelona és Bécs, a Mithras-szentély és Kassa Máraival (hogy Késmárkról, Nagyőrről, Lőcséről, Bártfáról, Eperjesről ne is beszéljek…), Pécs, Győr és a Fertő-tó, Esztergom és Visegrád; no meg a felséges, feledhetetlen Tintoretto forever…
Szép, emlékidéző, egymás szavába vágó, Zsuzsink mindentudását igénybe vevő óra volt, köszönjük,
ámde legközelebb Lubin Baugin vár bennünket, Piroskánk karján hozzánk vezetve, csendéleteivel…
