Ismét egy igazán izgalmas témából hallottunk egy igazán izgalmas tanulmányt, beszámolót: Ancikánk beszélt nekünk a híres tájfestő, a barokk Ruisdael képi és szimbolikus világáról. Középpontban a festő egyik szélmalom-képe (A windmilli szélmalom, 1670) állott, a téma pedig átfogó, korszakhatárokat áthágó volt, mivel előadónk a barokk mester világát a két évszázaddal későbbi romantikával hozta (meggyőzően!) kapcsolatba. A referátum kitekintett a barokk tájfestészetre, a „malom” motívumának jelentésköreire, de vázlatosan bemutatta a romantika jellegzetességeit is, s festmények sora igazolta-problematizálta a két, egymástól időben távol álló korszak sajátos rokonságát. Az előadás után még Constable, Caspar David Friedrich és id. Markó Károly képeiből vetítettünk, így gazdagítva (s téve még bonyolultabbá) a korszakok, témák, szimbólumok, festői formák korokon átható kapcsolatát, különbségét és párhuzamát.
Az elkövetkező órától Vermeer van Delft nagyszerű művészetével fogunk hosszabban foglalkozni.
Ancikának köszönjük az átfogó, sokfelé ágazó témát, az elméleti érdeklődést, az irodalom bevonását, s hogy a foglalkozáson érdeklődő, izgalmas beszélgetés alakult ki a tárgyban.
