Végre ismét hallhattuk Ormos Zsuzsink avatott hangját, s nem akármilyen tárgyról, ellenben Vermeer Van Delft ürügyén a holland kartográfiáról: térképészet és festészet/grafika viszonyáról s a Vermeer festményein megjelenő térképekről. Fogarassy Miklós sugárzóan szép, elképzeltető szavait felidézve, ekphrasziszát hallgatva elevenedett meg előttünk a nagy holland mester Delft-látképe – s íródott bele mindörökre most már Csoportunk emlékezetébe.
Zsuzsink következő órán folytatja témáját, a mostani alkalmat azonban az Alföldi Galériában fejeztük be, Pannonhalmi Zsuzsát hallgatva, a Kerámia Szimpózium anyagát bemutatandó. E gazdag anyag közt mindenekelőtt a Művésznő Olvadás. Finn tenger című, három táblából álló sorozatát csodáltuk meg mint leg-„műalkotás-szerűbbet”; benne a különleges anyag hordozta dimenziókon túli valóságtartalmakat, asszociációkat.