Ismét Rembrandt, méghozzá több ószövetségi témával és – Editkénk szokott nagyszerű, gondolatébresztő előadásában. Sőt: a tárgyat problematizáló, vitára, beszélgetésre sarkalló, véleményeket szembesítő elővezetésben… Ábrahám áldozata, Bélsazár lakomája, Mózes és a kőtáblák összetöretése, Bálám szamara… Minden témát, háttérben (előtérben) a Rembrandt-képekkel – hosszan hallgattunk volna még, a meghökkentő (értetlenségünkben-éretlenségünkben megmosolyogtató) rabbinikus magyarázatokkal együtt. A Csoport mind figyelmesebb, árnyaltabb befogadó! És alkalmazkodóbb is: mától péntekenként mindig délelőttönként fogunk találkozni, így megmarad előttünk a hosszú nap, s a ránk esteledő őszi szürkületet, a kátyú- és árok-kerülgető homályt is elkerüljük.
Rembrandt kimeríthetetlen: legközelebb Antóniánkat hallgatjuk a Tékozló fiú ezer arcából, utána pedig a Mester grafikai munkássága következik Ormos Zsuzsink tolmácsolásában, reméljük, jó pár foglalkozáson keresztül…
