Végre együtt a Pagony: ma délelőtt fél 10-kor, mintha közben el sem telt volna az a 4 (5?) hónap, az Art.Pagony Kör tagjai felsorakoztak a hajó fedélzetén munkára és „utazásra” készen. (Hány önkéntes szerveződésű csoport mondhatja még magáénak ezt a megkérdőjelezhetetlen hűséget?!) Igazából nem egészen az elmúlt heti blogban ígérteket csináltuk ma: a magyar barokk történeti hátterezése a jövő alkalomra marad (ez lesz egyszersmind egyik újabb Tagunk, Jucika debütálása is). Most Piroskánk két (2! k-e-t-t-ő) esztendővel ezelőtt elkészített prezentációját vetítettük gyönyörű zenék előterében: a magyar barokk szobrászata és festészete nyílt ki előttünk a jól megválogatott, bőséges képanyag alapján. Csoporttársaink, a remény szerint, valósággal ihletet kaptak újabb és újabb előadások előkészítésére és megtartására. Az pedig, hogy e prezentációk két éve készen vannak – nem lassúságunkat, csiga-tempónkat, hanem hihetetlen alaposságunkat és tudásszomjunkat mutatja! Volt nekünk már 4 éves késésű prezentációnk is… Ámde témáink elvégzése elé SEMMI sem gördíthet akadályt, életkorunk legkevésbé!
Bevezetésképp azért eltöprengtünk együtt a barokkra aggatott „giccses” jelző oktalanságán; felvetettük a kései magyar barokk korszakait és azokat a stílusirányzatokat, melyekkel együtt fog élni (rokokó, copf, klasszicizmus s a két különböző időszakban jelentkező neobarokk irányzatok).
Megbeszéltük a lehetséges előadás-témákat is, melyek számát és irányát aztán a két prezentáció kínálata jócskán felülírta (gondol itt a blog írója elsősorban Jan Kupeckyre, Girolamo Pesce Mária Szent Bernáttal című „repetitív” vásznára vagy Caspar Franz Sambach különös képeire).
A következő alkalom a történelmi áttekintésé, hogy azután átadhassuk a szót a magyarországi barokk kastélyoknak – és Szalma Jutkánknak…
