Előbb a várak-kastélyok-paloták, majd két alkalmon át, de még a harmadikra is átnyúlva: a magyarországi barokk oltárok, hazán most a szélesebb, régi országhatárokat értve. Bagi Máriánk, Juditunkhoz hasonlóan: remekelt! Nagy tudásanyagot mozgató, izgalmas részletekkel és kiváló kép-anyaggal szolgáló prezentációkat láthattunk a reneszánszból jövő, az érett barokkon, egyszersmind a paraszt-barokkon, a késő-barokkon, de a kezdődő klasszicizmuson is, végül a mind erőteljesebb rokokón nevelkedett magyar templombelsőket, oltárokat szemlélve – egy világ, egy széles térkép, maga a magyar történelem és művészettörténet nyílt meg előttünk, sok-sok adattal, végtelen tovább-keresési lehetőséggel.
Talán a Felvidék templomainak belseje ragad meg legjobban, de nem is, hisz ott van az Ausztria-közeli Nyugat-Magyarország, ott Nagyszombat és Győr – vajon eljutunk-e még ezekre a helyekre? Szegedre, az Alsóvárosi templomba – minden bizonnyal!
S Malackára? Hogy a kicsiny szlovákiai helység nevével némi tréfát csempészhessünk tudományaink erdejébe. De hisz Malackán is barokk az oltár, ha jó tudjuk…
Barokk akademizmus, klasszicista barokk, copf és rokokó kapcsolatai, barokk oltárépítmények gótikus templomokban, és: Szent István vértanú megkövezése többféle festői felfogásban. De sok elvégeznivalónk van még!
