Rendhagyó mód’ csütörtökön találkoztunk az Ó-év utolsó hetében, s ugyancsak rendhagyó módon: elmaradt egy óránk előző héten a karácsonyi készülődések miatt, de ennyit talán megbocsáthatunk magunknak, s ez tavaly is így volt: egyszer egy esztendőben.
A mai alkalommal már az Újévre, ott is: februári nyílt foglalkozásunkra készültünk, tervezgettünk, a magyarországi reneszánszról tartott foglalkozásaink ppt-összefoglalója nyomán: ismétléssel zártuk tehát a 2011-es évet, mely azonban előkészület is – mi volt eddigi munkáink közül legjobb, legérdemesebb arra, hogy vásárhelyi közönségünknek bemutassuk. Annál is inkább nehéz a helyzetünk, mert nemrég, a Tájak, Korok, Múzeumok helyi csoportja meghívására már elmondtunk egy szép előadás-csokrot a magyar reneszánsz témájából, s ismételni magunkat nem akarjuk.
Tervezgetéseink eredményét most nem szeretném elárulni e heti naplóban, légyen egyelőre rejtve kedves olvasóink (majdani hallgatóink, vendégeink) előtt, de annyit mondhatok: nehéz, összetett, izgalmas munka fogja megelőzni e februári eseményt, s igyekszünk témáinkat, s a hozzájuk vezető utat minél agyafúrtabban összeállítani. És lesznek ismét szép versek, és kiállítás is!
A foglalkozást, s véle az Ó-évet Eszterkénk felejthetetlen Oscar Wilde-felolvasása zárta, megható történet: A Boldog Herceg… Köszönjük!
