Nagy kalandba vágtuk máma a fejszénket, mi, Pagonyosok!!
Előbb fél 3-tól egymás után három restanciánkat teljesítettük: múzeumi városunk tömegnyi kiállításából a Tornyait még nem vettük birtokba, így most megnéztük szépen, egymás után a Csikós Miklós-festményeket, Németh József fotóművész nagyon izgalmas fekete-fehér régi-képeit (50-60-as évek, meg még régebbiek: Pest ostromának ideje, a kibombázott Parlament… Végül Az újrafelfedezett Kohán tárlaton töltöttünk hosszabb időt, egybevetve gyulai emlékeinket e mostani, aranysárgában, enciánkékben, vörösben fürdő expresszív tárlaton: lenyűgöző volt mindhárom kiállítás, s így együtt – főként tanulságos. Önképzőkör után aztán még visszamentünk a Tornyaiba, és végighallgattunk egy jazz-zenével díszített kiállításmegnyitót, Sonkoly Tibor 70. születésnapjára. És ez volt akkor a harmadikféle realizmus ezen a napon…
De igazából nem is fentiek voltak a délután legkalandosabb történései, hanem amit Ormos Zsuzsi tagtársunk tárt fel nekünk magán a foglalkozáson: Bosch, ismét, még mindig, mindörökké Bosch, akit soha nem fogunk sem befejezni, sem megérteni… Zsuzsink A szénásszekeret magyarázta nékünk s a külső tábla Vándorát, Fraenger nyomán, magával ragadóan, s kétségeit, kérdéseit vélünk megosztva. Jövő alkalommal ezt folytatjuk, mert a Bruegel-közmondások megértető párhuzamáig még el sem jutottunk e szenvedélyes, adamita foglalkozáson! Viszont megpillantani véltük előadónk segítségével a Gyönyörök Kertje táblán, ha nem is Bosch megrendelőjét, de tanácsadóját!
