Kirándulási előkészületek zajlottak a mai alkalommal: Kék Túrára megy ismét kis csapatunk… csak most, mint Antóniánktól megtudtuk: a Világ szívébe, azaz Dobogókőre. Azt tudtuk, hová megyünk, de hogy ez a Világcentrum: csak tegnap óta! Egy élő, eleven szív dobog a hegylánc mélyén, s mi már nem egészen fiatal lábainkkal ezen fogunk tapodni!! Ancikánk gyönyörű kedvcsináló vetítést talált nekünk, miközben Ő maga és kedves Férje, íme, idén nem tudnak velünk tartani…
Először még visszatértünk néhány gondolat erejéig Bosch-hoz, és a tájképi-városképi hátterekhez, az ott látott furcsa, semmihez sem hasonlítható tornyokhoz, eredetüket keresve. Szalma Jutkánk állt elő ismét egy pompás kis vetítéssel az indiai stupákról, hogy megfontolhassuk – e keleti hatásra kell-e gondolnunk, mikor a Bosch-tornyokra, építményekre nézünk, ki tudja?
Ezután áttekintettük, mit is fogunk látni háromnapos utunk alatt. Szabó Antónia, , Bagi Mária, Lenkei Editke és Haranghyné Ancika vezetett bennünket geológiailag, történelmileg és növénytanilag, állattanilag, de sőt ásatásilag, hogy a keleti filozófiákat, netán Attila föld alatti rekvizítumait, táltosokat és földmélyi szívdobogásokat is halljunk, reméljünk majd e szép három naptól. Legmeggyőzőbb, felejthetetlen pedig Gerevich professzor (bejátszás=14:40-től) volt, megkérdőjelezhetetlen régészeti megállapításaival, köszönjük Máriánknak a bejátszást! A Rám-szakadékra pedig még csak rá se gondolunk…
