A kör honlapja

Art.Pagony

Kedves Olvasóink, akik megtisztel- nek bennünket, hogy mostantól már nem csupán honlapunk, de blogunk olvasói, nyomkövetői is lesznek!

Szeretettel köszöntjük s vitára, be- szélgetésre várjuk Önöket, hiszen a blog, ha jól sejtjük, interaktív műfaj, hogy e "modernségében" immár nem kevéssé elcsépelt, jelentésvál- ságban szenvedő kifejezéssel éljek. Mi, ahogy ezt, kedves Olvasónk, láthatja honlapunk tartalmait kö- vetve, a szakmai-tudományos kö- zelítések, tájékozódások és be- szédmódok hívei vagyunk: ez tartja össze, ez a törekvés, önképzőkö- rünket immár hetedik esztendeje.

Terveink szerint tehát beszélgetni, beszélni, kérdés-feleletben gon- dolkodni fogunk e lapokon, s tesz- szük ezt nyilvánosan, az Önök hoz- zászólásait is várva -- ugyanakkor csakis tárgyszerűen: heti temati- kánkhoz, választott szakterülete- inkhez kapcsolódva, órai anyaga- inkat mind szélesebb körben bőví- tendő.

Erre a kalandos útra hívnánk Önt is, kedves Olvasó -- s most már: Írótárs, hétről hétre!


Cserjés Katalin, a Kör vezetője
SZTE BTK Modern Magyar Irodalom Tanszék oktatója

Címkék

2014. február 14. péntek

2014.02.23. 11:22 muvtkorhmv

 

Eddigi foglalkozásaink legszomorúbbika, bánat, pótolhatatlan veszteség, s ha történt is más még ezen a pénteki délutánon; ha kiosztottuk is a Nyílt Nap meghívóit; ha hallgattuk is Szőke Mártánk kiváló szimbiózis- és vegyeslény-előadását Jung Katink nyomán; ha Kláránk elmondta is a felejthetetlen Utolsó Ítélet-referátumot; ha Gézánk szavalt is Boschról gyönyörűen, ahogyan szokott – e mai nap, e mai bánat mégis másról szólt: elvesztettük kedves, szeretett, nagyra becsült, pótolhatatlan Csoporttársunkat és Barátunkat, Spissák Lajost, aki oly igen sok nagy küzdelemből győztesen került ki az évek alatt, példát mutatva nekünk, sokszor elgyengülő, panaszolkodó, elerőtlenedő társainak a bátorságra, a szenvedések nemes elviselésére, élni akarásra…

És most már nincsen közöttünk, üres a helye péntek délutánjainkon. Helye most már, mindörökre, szívünkben, lelkünkben, emlékezetünkben van. Nem búcsúzunk Tőle – magunk mellett tartjuk gondolkodó, bölcs, szellemes, emberséges lényét, mert életünk végezetéig szükségünk van Rá.

Haranghyné Ancinak köszönjük, hogy segített emlékezni Rá, felidézni alakját.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://muvtkorhmv.blog.hu/api/trackback/id/tr825827979

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása