Úgy látszik, mindenek ellenére, a kevés fellelhető könyv dacára, a nagy súlyú, ám kis számú mester különös volta, az itáliaitól oly igen különböző stílus ellenére -- vonzza Csoportunkat a német reneszánsz, és mai foglalkozásunkon, az eddigiekhez híven, Kláránkat hallgattuk a Német-Római Birodalom történetéről, ámulva, hogy mi mindent – nem tudunk! De tudja Klára, s Máriánk térképei és előmunkálatai nyomán prezentálta is nekünk, akik szeretni még nem szeretjük ugyan e szokatlan németeket vad, romantikus erdőikkel, rút staffázsfiguráikkal, rókaarcú, feldíszített hölgyeivel, késő-gót szenvedélyességével, lángoló, de nem egyszer elrajzolt alakjaival, brutalitásával, a sok levágott, vérző fejjel, kegyetlen, kétértelmű pillanataival és misztikus, magas egű rengetegeivel --, de érdeklődünk, s kíváncsiak vagyunk felőle. S ez egyelőre elég is; elég ahhoz, hogy Wyt Stwosszal, majd Schongauerrel s a Dunai Iskolával folytassuk, és ki ne hagyjuk a Grünewaldként híressé vált Gothardt-Neithardt Mestert sem…
-íme, a colmari Unterlinden Múzeum, mely az ő Isenheimi oltárának ad otthont:
