Ismét túlvan a Csoport egy nagyszerű kiránduláson, ficam, esés, riadalom, eltévedés szóba sem került, csak béke, nyugalom, világlátás, ismeretszerzés s barátságaink elmélyítése. Igaz, többen forgatták az Ördög Bibliáját is, de szívük rajta, pénzben nem játszottak, s szelíd, csendes tagjaink is új arcukat, kedves, vidám élénkségüket mutatták. Egyébként is: egy elvarázsolt kastélyban laktunk, ha nem rablók tanyáján az összeharácsolt kincseken… Nem feledjük Margitkát sem, a végtelen portikuszú palota Hamupipőkéjét, aki bizonyosan nem lehetett 50 esztendős, ahogy magáról állította: csak sokkal fiatalabb, szebb, kedvesebb!
A hegyek (Bugyihó! Jancsi-hegy! Morgó!), Magyarország észak-középi szép szeglete a bundás erdőkkel, patakokkal, kisvasúttal és hajtánnyal, arborétummal és hiúzok hírét keltő gondos intézményekkel! Hűvös, nedves, sötét, madárdalos erdők, királyréti tisztások, kanyargó utak, virágok, tavak, parányi, szelíd egérkék és kismadarak – ezt láttuk, ezekre emlékszünk. S a barátságra, mely minket összeköt. Ma többszöri vetítéssel emlékeztünk meg minderről,
jövő héten visszatérünk a barokk vidékeire.
A születésnapok pedig ez alkalommal epres színezetet kaptak, szalmás beavatkozással!
