Ormos Zsuzsink teljesítette múlt órai ígéretét, és befejezte a Rembrandt-önarcképekről tartott előadás-kettősét, mindnyájunk örömére. Kiváltképp egy kései, Londonban található arcképről esett sok szó, ahol a háttérben két kitöltetlen, épp csak körülrajzolt óriási kör keretezi, ill. közöli a festő mondhatatlan, utánozhatatlan figyelmű arcát. És volna még itt valami, amit lényegében nem látunk, de elhiszünk Rényi professzornak – egy festővászon eleje (csupán sarka által jelezve alig láthatóan), melyen a két kör-rajzolat volna felfestve, Giotto hajdani köre nyomán mint az önarckép háttere… Hát erről a rejtelmes értelmű képről értekezik honlapról letöltött előadásában Rényi András, s ezt hallgattuk meg a mai órán. Képzeletben összevetve a problémát a Las Menínas felénk magát soha meg nem mutató óriásvásznával, illetve Magritte belga szürrealista néhány inspiratív és provokatív képével.
Legközelebb a mese a szilvásváradi kis útról fog szólni, utána pedig Szentpétervár barokkjával és személyes emlékeivel folytatjuk: utóvégre is – nyár van! Jöhetnek az extrák!
