Art.Pagony

Továbbléptünk, íme, a Mátyás-Corvinákon, s elérkeztünk, az emblémák és címer-utalások után, az Erények allegorikus birodalmába. E tárgyban végre ismét hallgathattuk Bagi Máriát (ki oly sok órán át csak mint koordinátor, prezentáció-készítő és vetítő működött az utóbbi időben), aki Platontól eredeztetve ismertetett bennünket a Hét Fő Erénnyel (melyek birtokoltságán, sajáttá tettségén valamennyien eltöprenghettünk). De nemcsak töprengeni és hallgatni, ellenben nézni is kellett e mai foglalkozáson is: az esztergomi Erény-képek szépsége, finomsága a Vitéz-Studiolo falain számunkra a görög falfestmények maradványaival vetekszenek…

Imolyáné Erzsike a Mátyás-graduálé színes világába kalauzolta a Csoportot, s láthattuk itt is a keretek sokszerű, szimbolikus ábráit, igazolandó, amit H-G. Gadamer nyomán a „képek olvasásáról” tudni és hinni vélünk. Rácsodálkoztunk az iniciálékra, és ámultunk Josué betűszalagján a Bemenetel a Kánaánba kódexfestményén: egy hangzós hang a képen!

Megterveztük elkövetkező feladatainkat, extráinkat, utazásainkat s ünnepeinket is, továbbá elhatároztuk, hogy a magyar reneszánsszal a februári nyílt napunkig fogunk foglalkozni.

Rendhagyó időpontban (csütörtök-pénteken a szegedi Grand Caféban tartandó Hajnóczy Péter-konferencia foglalja el a Csoportot) tartottuk a mai nagyszerű órát, ahol a végére értünk eddigi témáink egyik csúcsának: Mátyás királyunk Corvináinak, Ormos Zsuzsi felügyelete, prezentációja alatt. Most, e legutolsó alkalommal a Corvinák festőiről folyt a szó, köztük hosszabban a nagy Attavante Attavantiról. Megismerhettük a firenzei legjelentősebben kívüli nápolyi, római, végül, s nem utolsósorban: magyarországi, budai műhely munkáit is. Ismét csak azt éreztük: a Corvinákat szemlélve egy mély komolyságú és súlyú, küllemében azonban mégis tavaszi-őszi virágoskertre emlékeztető gyönyörűséget vehettünk birtokba! Mindezzel meg is találtuk már februári nyílt foglalkozásunk egyik fő témacsoportját!

Az Erényeken, a címerpajzsok világának egy specialitásán és a Mátyás-graduálén folytatjuk!

Nem kis munkával sikerült ma, foglalkozásunk végén rávenni előadónkat, Ormos Zsuzsit, hogy, végtelen szerénységét levetkezve, tartsa még egy utolsó órával tovább előadás-sorozatát a Mátyás-Corvinákról, mely a közelmúlt egyik legizgalmasabb témája, s ez utolsó rész, amelyről ma szó volt, azaz a miniálás, az illuminálás, a kódexek kifestése és festői – épp ez a téma látszik legjobban érdekelni csoportunkat. Mint tavaszi virágoskert, oly derűsnek, pompázatosnak, színesnek és változatosnak tetszik előttünk a Corvina-könyvtár, de szó esett az írásképről, betűtípusokról, a könyvek elhelyezésmódjáról, a kötetek aranymetszéséről, címfeliratokkal ellátott metszeteiről is. Egyik legmegkapóbb epizód annak a Bibliának képi felmutatása volt, mely még Mátyás kora előtt keletkezett, és mely valószínűleg családi örökség: szüleiről maradhatott nagy királyunkra.

Tehát, a következő, rendhagyóan kedden rendezendő foglalkozáson még mindig, de el nem unva, a Corvinák feledhetetlen világáról lesz szó, érintve most már részletesebben az emblémákat, s reményeink szerint: a Hét Fő Erényt is.

Ismét itthon, ismét honos könyvtárunkban.

Értékeljük a keddi út eseményeit, a látottakat; megosztjuk emlékeinket jelen nem volt társainkkal.

Utána ismét Ormos Zsuzsát hallgatjuk a Corvinákról, ismétléssel kezdünk, melyre mindig nagy szükségünk vagyon… A Corvinák történetének fázisairól, a könyvek típusairól esik szó, tudományos igénnyel, érdekfeszítően. Végül Mátyás és Beatrix, végül Ulászló címerei kerülnek szóba, melyek megjelennek a híres könyvek borítóin is.

A holnapi, szombati napra ismét program adódik: Szegeden, a Somogyi Könyvtárban hallgatjuk a Madách Társaság szegedi szekciójának előadásait.

És még a Vásárhelyi Őszi Tárlatot sem láttuk együtt!

út Budára, Mátyás várépítkezésének nyomain

Ormos Zsuzsi vezetésével több foglalkozáson át tanulmányoztuk Mátyás budavári építkezéseit, illetve a Budai Vár egyes építkezési fázisait még Mátyás előttről, Zsigmond épületeitől kezdve. Mostani utunkon, szép időben, e terepet jártuk be a Várban: nyomokat – köveket, maradványokat, falakat, falak lenyomatát, sarkokat, bástyákat és tornyokat – épületek emlékeit keresve térképeink segítségével. Vezérünk Ormos Zsuzsa előadása, kutatásai voltak, illetve Bagi Mária pompás térképe, melyen egyszerre láthattuk a régiség vázlatát, s mintegy rá-olvasva a jelen oly igen más építményeit.

Megnéztük a Magdolna-tornyot, a Szent Miklós-tornyot, a Mátyás-templomot, majd a Vár kőtárának bennünket érdeklő részleteit, a szárnyasoltárok termeit (Szilágyi Klára otthoni előadására emlékezve), végül, talán legeredményesebben, a Vár mögé kerülve, a bástyasétányról körbepillantva, térképeink alapján sok fontos dolgot véltünk felfedezhetőnek a hajdani építményekből, s láttuk a Buzogány-tornyot, a Mátyás-kori kutat is odafentről, egy helyreállított loggiát, az István-torony körvonalait…

A csoport a tanulmányi utat a Nemzeti Múzeum vonatkozó termeinek alapos átnézésével folytatta, s végezte be.

A mai alkalom módot adott a csoportnak, hogy előkészüljön a jövő keddi pesti kirándulásra: átgondolja, átismételje a majdani látnivalókat, és ráhangolódjék a szárnyasoltárok Mátyás-kori, de késő-gót naturalizmusú világára (Szilágyi Klára pompás előadás-rövidítménye révén), és az Ormos Zsuzsi felidézte budai várséták segítségével. Kedden Zsigmond királyunk és a nagy Mátyás budai építkezésnyomait fogjuk vallatni. De megnézzük a Galériában a szárnyasoltárokat és a Hunyadiakra vonatkozó nemzeti romantikus festményeket is. Utána pedig irány a Nemzeti Múzeum! Az előadásokhoz gazdag képanyag és térképek is tartoztak, a tanulmányi kirándulás gondos előkészítését Bagi Máriának köszönjük. Elkészítettük terveinket a Tájak, korok, múzeumok rendezvényén történő csoport-bemutatkozásra is.

A mai napot teljes egészében a tudománynak, szeretett művészettörténetünk legkülönbözőbb szegmenseinek szenteltük.

Délelőtt Szentesen voltunk, és a Koszta József Múzeumban vettünk részt tárlatvezetésen, s egy előadást is meghallgattunk a fény-árnyékban gazdag, expresszív, sötét egű, tüzes színekben pompázó, vakító fehérekkel villogó Koszta-képek közt.

Utána a Horváth Mihály Gimnázium tudós tanárainak vendégei voltunk: László Zoltán könyvtáros tanár nagy értékű régi könyvekről, ősnyomtatványokról beszélt nekünk, s mutatta is a Luther Bibliát, Kálvin János, Pázmány Péter munkáit, Nagy Sándor történetét és így tovább. Ezt követően Cseh Lajos földrajztanár úr mutatott be egy frenetikus erejű vetítettképes előadást Itália vulkánjairól: a Vezúvról, az Etnáról, a Lipari-szigetekről. A délelőtt lenyűgözött valamennyiünket, de a szokásos időpontban ma is megtartott foglalkozás is nagyszerű élménnyel szolgált: Ormos Zsuzsi folytatta a Mátyás-Corvinákról kezdett, elmélyült kutatásokon alapuló előadását, vetítését: rengeteget tanultunk a mai napon!

Szép és tartalmas foglalkozás: sokszínű, változatos, érdekes és villódzó, akár Hundertwasser Regentag Dunkelbunt művészete, akivel egy prezentációnyi visszatekintés erejéig (múlt pénteken látta a csoport „Stowasser” kiállítását a REÖKben) foglalatoskodtunk, sokféleségében gyönyörködtünk.

Először is, Bagi Mária vezetésével, a csoport megkísérelte megérteni, sőt elsajátítani a honlapunkhoz kapcsolódó blogba lépés rejtelmeit. Elméletben ez sikerült; a gyakorlat más – e most következő hét alatt válik el, ki mennyire emlékezik a hallottakra!

Érintettük a tegnapi szép rendezvényt is: Magyarné Anna tagtársunk algyői kiállítás-megnyitóját Ormos Zsuzsi szavai által. Anna festői fejlődése igen erőteljes, szép és gazdag világ, amit új képein teremt.

Ezután következett a Bagi Mária által készített Hundertwasser-bemutató, ahol a bécsi festő és építész munkái mellé olyan elődök és rokonok zárkóztak fel, mint Otto Wagner a bécsi szecesszió építészetéből; Klimt és Paul Klee, Joan Miró és Antoni Gaudí a szecesszió s az avantgárd/szürrealizmus időszakából, stílusából.

Végül visszatértünk témánkhoz, a magyar reneszánszhoz, közelebbről: Mátyás Corvináihoz, s előadónk most pár órán keresztül Ormos Zsuzsa lesz, aki, miközben bevezette Csapodi Csaba és felesége kutatásai alapján a témát, apróbb feladatokat is adott a csoportnak: emblémák, címerek és a Hét Fő Erény Mátyás Corvináinak lapjain.

Ezen a pénteken kirándult a csoport, amennyiben kirándulásnak tekinthető egy nagykiállítás (Hundertwasser a REÖK Palotában) látens birtokba vétele; egy másik, nem kevésbé fontos magyar anyag (Buday György fametszet-illusztrációi, illetve a Tragédia díszletei az első szegedi Szabadtéri-előadáson) megtekintése, s egy elemző előadás meghallgatása Képiró Ágnes kiváló fiatal Madách-kutatótól; tettük mindezt egy harmadik tárlat (Meditációs tárgyak; darabok a Bodnár-gyűjteményből) közepén ülve, Nádler István feketeképei tőszomszédságában… S ha ez nem volna elég: végül átment a csoport a Belvárosi Mozi padlástéri mikro-galériájába egy furcsa, naiv-ezoterikus tárlat megnyitójára, szeretett oktatója kedvéért, s okulásra, elgondolkodásra (Juhász Anna szegedi festőnő Zarathustra útjának szentelt tárlata).

Tagadhatatlan, hogy történt közben egy fagyivásárlás is, de mégiscsak: munka volt ez a mai délután is, összetett szakmai tájékozódás!

E foglalkozáson először előkészületeket tettünk a jövő heti szegedi tárlatbejáró úthoz: Képíró Ágnes REÖK Palota-beli, a Tragédia szegedi előadásához kapcsolódó bemutatójához levetítettük és közösen értelmeztük az Ágnes által készített és a Szeged című lapban megjelent interjút az előadás díszlettervezőjével, Olekszandr Bilozubbal. Hosszan foglalkoztunk az interjú szövegével, szembesítve azt a magunk Szabadtéri-élményével, s tervezgettük a kérdéseket, melyeket még feltennénk Ágnesnek, akinek módjában állt végig jelen lenni a Tragédia-előadás kulisszái mögött.

A következőkben Haranghy Géza beszámolóját hallgattuk egy speciális témáról: a Mátyás-kori vízvezetékek, ciszternák, mosdók és illemhelyek rendszeréről, s mondhatjuk, igen érdekes volt látni a csatornázás korai erőfeszítéseit, a budai hegyek (kiapadhatatlan) forrásainak világát, helyrajzát, s mindeme dolgok mai utóéletét.

Ma délután, az őszi időszámításhoz visszatérve, azaz 4 órakor Ormos Zsuzsi végre elmondhatta érdekfeszítő s a reveláció erejével ható díszítőelem-előadását és bemutatóját. Mint eddig mindig, most is világos, áttekinthető, megjegyezhető módon állította elénk az egyes művészettörténeti korokat s díszítő motívumaik korábbról örökölt, de módosított rendszerét. Az ősember edényei pontozott, göbös mintázatukkal, aszimmetriájukkal leginkább a kortárs művészet esetlegességére, szabálytalan nyerseségére emlékeztettek, de a rákövetkező korszakok már a rend, rendszerezettség, átgondolt, tiszta tervek alapján szerveződtek az ornamensek tekintetében. Minden a valóságból indul ki, és nincsen új a nap alatt, a kultúr-antropológiában sem – szűrtük le a konklúziót Zsuzsi előadásából. Legizgalmasabb, legösszetettebb ismét csak a reneszánsz mintázatok világa volt. Talán, hisz itt nagy a csoport elfogultsága, mert szép volt, gyönyörű és összetett a gótikus rózsaablak is! De az egyiptomi mintakincs is érdekfeszítően idézte fel hajdani tanulmányainkat.

Következőleg Imolyáné Erzsike beszámolóját hallgattuk magyar reneszánsz síremlékeiről és sírköveiről, sír-díszítményeiről. Kivételes, eddigi tanulmányaink közt alig szereplő téma! Végezetül, külön örömünkre, Oláh Miklós püspök neve, pályája és síremléke is szóba került, fontosságának megfelelő terjedelemben: oly sokat és sokfélét hallgattunk már jeles főpapunk tollából a hazai reneszánsz csodáiról!

Utoljára honlapunkat tekintettük végig, melynek jeles internetes munkája, rendbe tétele, cizellálása, fejlesztése Bagi Máriánkat dicséri, s reményeink szerint: jó hírünket viszi tova.

és mégis, íme, alig volt hiányzó a mai foglalkozáson! Valamennyien hallani akartuk Ormos Zsuzsit az ornamensekről és Szilágyi Klárit Hunyadi Lászlóról, csakhogy a tervezgetés és közös ügyeink megbeszélése megint elvett egy csomó időt, így Zsuzsi gálánsan átadta félóráját Klárinak az operára. Mert Hunyadi Lászlót e mai napon mindenekelőtt az Erkel-opera formájában közelítettük meg: ámultunk Klára pompás történelmi bemutatóján, fogalom- és ténytisztázó előadásán, világos gondolkodás- és kifejezésmódján, és ámultunk Erkel csodás zenéjén, az énekes-színészek jelmezein, hangján, megjelenésén: egy valaha-volt világ operanyelvi kifejezésmódján… Átéltük Hunyadi László tragédiáját, meglehet, nem úgy, ahogyan az a valóságban történt (ha van „valóság”; ha van „igazság”), ellenben éppúgy, ahogyan képzeletünkben épp Erkel Ferenc, Madarász Viktor, Arany János és Székely Bertalan révén él. Átéltük a magyar történelem fájdalmát és katharzisát. Köszönjük az élményt, s nagyon várjuk Ormos Zsuzsi díszítőminta-történetének második felét is.

A mai alkalommal ismét Szabó Antóniát hallgattuk, folytatta bútortörténeti ismertetését, melyet Ormos Zsuzsa kiegészítései tettek még színesebbé: Zsuzsa a díszítőmotívumok történeti változásaival foglalkozott a bútorok ürügyén, de messze túlnőve azon. Régi hiányt pótolt ezzel, hiszen az ornamensek minden képzőművészeti ágazatban jelen vannak, és éppúgy kell őket olvasni, betűzgetni, ahogyan a képek ikonográfiai programját vagy az épületek strukturális elemeit. A díszítőmotívumok megszólalnak, s elmondják előéletüket, jelenüket. A bútorokról szóló hosszú értekezés pedig lassú és alapos volt, mindenre kiterjedő, azonfelül szép, és Antónia előadásában finoman kedves és elegáns is. Csupán egyetlen kérdésre nem adott választ: hogyan voltak képesek e csodás régi korok emberei ilyen elképesztően szép és – elképesztően kényelmetlen ülő- és fekvőviszonyok közt élni?!
Jövő órán a díszítőelemek folytatódnak, de jön Hunyadi László is, opera formájában!