Art.Pagony

A mai alkalom a Limbourg-fivéreké volt: Németh Kati kápráztatott el bennünket a témában, egész foglalkozást felölelő és betöltő előadásával http://muvtkorhmv.x3.hu/pps_6.html , sőt, hogy a Fivérek munkássága végét el ne kapkodjuk, hagytunk a miniatúrákból a következő alkalomra is.

A múltkori történeti áttekintés, és e mostani, alapos kitekintés és vetítés, kép-nézegetés és értelmezés, a képek számossága arról győz meg valamennyiünket, hogy korántsem lesz elegendő a Németalföldnek nevezett térség csupán „legjelesebbjeivel”, leghíresebbjeivel foglalkozni, mert íme, a korai, francia hatást őrző, Burgundiában játszódó fejezet is mennyi megkerülhetetlen érdekességet rejt magában!

A Limbourgok Hóráskönyveit magunkban a Corvinák képanyagával összevetve, látjuk a kultúrák, a földrajzilag, művelődéstörténetileg elkülönböződő területek árnyalatnyi, vagy épp roppant különbségeit az azonosságokon, hasonlóságokon túl, s hála előadóinknak, mind mélyebben bátorkodunk behatolni elménkkel az eleddig ismeretlen világokba.

Jövő héten ugyan Tótkomlósra megyünk egy nagyszabású fotókiállításra, de két hét múlva folytatjuk a feltáró munkát!

A mai alkalmat is, mint a továbbiakban még jó ideig, a németalföldi művészetnek szenteltük. Pontosabban: Lenkei Edit tagtársunk előadása segítségével a Németalföld mint történelmi terület, tartomány-komplexum földrajzában, még inkább: történelmében mélyültünk el ezen az órán. Valóban elmélyültünk, mert Editke másfél órás előadása a figyelmes, igyekvő hallgatónak is feladta a leckét: a királyok, kegyencek, hadvezérek, királynék és szeretők, gyilkosok és hóhérok, áldozatok és hősök listája óriásira nyúlt,

ám mivel előadónk nagy súlyú forrásokból dolgozott, és maradéktalanul megértette, amit elővezetni szándékozott, így nagy, megértető élmény volt a csoport számára a szépséges, távoli Flandria változatos, baljós, vészekkel, elnyomatással, vallásháborúkkal, ausztriai és spanyol Habsburgokkal teli történelme…

Mostantól méltán kezdhetjük a burgundi kezdetektől a németalföldi művészetek tárgyalását!

 Elkezdtük végre a Németalfölddel való, hosszú időintervallumra tervezett foglalkozást, s tettük ezt némi előzetes áttekintéssel, amit Lenkei Editkénk tudós előadása fog folytatni, elmélyíteni földrajzi-történelmi, művelődéstörténeti bemutatóval. Majd figyelmesen átnéztünk egy párhuzam-prezentációt, mely a németalföldi és itáliai reneszánsz, egyáltalán: a két terület festészete közti különbségek számbavételét volt hivatott szolgálni. Átismételtünk néhány nagy régi ismerőst Olaszhonból, s néztük ámulva a szikár, félelmes, baljós, másfelől mégis életközeli, realista újakat, akikkel mostantól hosszú hónapokat fogunk együtt tölteni.

 Szépen szaporodnak a vállalkozások is a felkínált témákban: Editke után Németh Katit hallgatjuk majd a Limbourg-fivérek Hóráskönyvéről, hamarosan Balázsné Mártánkat a Genti oltárról, Mihályné Erzsikét pedig Jan van Eyck Arnolfini házaspárjáról.

 Némi tréfára, jó kedélyre most is akadt okunk-módunk. Egy németalföldi kiejtési szótárt hallgattunk meg a neten, közösen ámulva, próbálgatva a sok hühó-t és torokhangot, diftongust és félfrancia zengést, nem a mi hangképző szerveinknek valót… de most legalább tudjuk már, hogy a „v” az „f”-nek, a „g” pedig „h”-nak ejtendő. Kérdés, tudjuk-e majd ebbéli tudásunkat a mindennapokban érvényesíteni?!

 A júliusi Kék túra bizonyosan könnyebben fog menni szíves csoportunknak, élen Bagi Doktornővel, aki megígérte s fogadta a Kör vezetője színe előtt, hogy sziklamászásra bizton’ nem kerül majd sor…

Szándékunkban állt ma eljutni a Németalföldhöz, azonban mégsem sikerült. Valahogyan nem tudunk megválni rendkívülire sikerült nyugat-magyarországi és ausztriai kirándulásunktól, és bizony, még máma is azt vetítettük, abban merültünk el. Haranghyné Ancika prezentációját néztük Mariazelltől kezdve, és végre megtekintettük, alaposan megbeszéltük a Wiener Neustadt-bemutatót is.

 Közben adódott más is: terveink a közeljövőre, a REÖK-fellépés, Németalföld feladatainak kiosztása, és még mindegyre a Melki Apátság feliratának töviről hegyire történő megbeszélése.

Jövő héttől azonban valóban megkezdjük korántsem könnyű, korántsem magától értetődő témánkat: az „Észak”, az Alpokon túli, „oltramontano” területek késő-gótikájának és kora-reneszánszának felfedezését, reményeink szerint nagy meglepetések várnak ránk!

Egy hete tért haza Körünk a nyugat-magyarországi és alsó-ausztriai tanulmányútról, s most, memóriánkat élesztendő, kirándulni nem jöhetett társainkat szórakoztatandó, Haranghyné Anci készítésében, Ormos Zsuzsa, Magyarné Anna, Kovács Szabina és Anci képei által vázlatosan végigtekintettük utunk állomásait. Géza, hivatásos költőnk pompás nyitóverse a győri érkezés viszontagságaira emlékeztetett, jót mulattunk a történteken. Majd megindultunk újra, immár képekbe zárva, győri, soproni városnéző utunkon: megelevenedett a Storno-ház, a Kecske-templom, a fertőrákosi Mithrasz-szentély és a szépséges Fertő-tavi vízivilág. Melk, a „diadalmas egyház” manifesztációja még bekerült a mai foglalkozásba, de Mariazell már jövő alkalomra maradt, az első németalföldi óratervvel együtt. Bizony, hatalmas váltás lesz a magyarországi reneszánsz, majd e kirándulás „barokk kurzusa” után Németalföld, de csoportunk képes lesz ide is feltornászni magát ésszel, szívvel, szenvedéllyel…

Folytattuk ma az előkészületeket ígéretes dunántúli kirándulásunkra, s először Németh Katink invenciózus, lendületes és a tőle megszokott módon véleménnyel, jó kedéllyel fűszerezett előadását hallgattuk Győr, a pannoniai Arrabona városáról. Nagy kedvvel készülünk most már e barokk emlékeket őrző, templomokkal, híres arisztokraták kastélyaival, palotáival teli, sarokerkélyes városba, a folyók találkozásának városába, hogy sétáljunk a Püspöki Palota falain, a Széchenyi téren, a Káptalan-dombon… Talán legígéretesebbnek az a karmelita templom tűnt, melynek, mint Katitól hallhattuk, ellipszis alaprajza van: ilyent, bizony, még sosem láttunk!

Másodiknak a Világörökség részét képező különös nemzeti kincsről, a fertőrákosi Mithrasz-szentélyről hallhattunk. A Bagi Mária feltárta honlap s annak kiváló szakirodalmi tájékoztatása nyomán meghökkentően új dolgok derültek ki számunkra a Pannoniában is honos antik római Mithrasz-kultuszról, annak talán a mai Szlovéniába visszanyúló gyökereiről. Ha el tudunk menni e, sokáig a Vasfüggöny elzárta emlékhez, a rejtelmes kultuszkép elől ismét a földfelszínre lépve, a Fertő-tó ezüst tükre fogad majd bennünket.

A mai alkalom félórával korábban kezdődött, és Bagi Mária volt szíves nagy alapossággal tájékoztatni a csoportot közelgő északnyugat-magyarországi kirándulásunk menetrendjéről, programjairól.

Utána befejeztük az elmúlt foglalkozáson félbehagyott, véget nem nyert Követek-elemzést, s eljutottunk ama koponyáig, az anamorfotikus tükrözéssel készült memento mori-ig.

Egyelőre megválunk már előre szeretett, vágyott németalföldijeinktől, hogy átadjuk a helyet a kirándulást szakmailag előkészítő kisbeszámolóknak. Már a mai alkalommal hallgathattuk Kovács Szabina igényes, ténygazdag előadását Nagycenkről és urairól, a Széchényiekről, köztük István grófról (Széchenyi!), és két fiáról, Ödönről és Béláról, a híres hársfa-alléról, Crescence-ról és Szépfaluról, tiszta mívű plébániatemplomával.

Végül Balogh Erzsi avatott felolvasását hallhattuk Mariazellről, máris odaképzelve magunkat a hegyek öblén álló templomba, a kegykép elébe.

Következő alkalommal Bécsújhellyel, Mithrasszal, Győr látnivalóival folytatjuk a tájékozódást, készülődést.

Végtére is, meghallgattuk a Követekről, ifj. Hans Holbein rejtelmes képéről az előadást. Csakhogy nem végig, mert kedvelt Vezetőnk ismét kifutott az időből, s épp a lényeg, a rejtély feltörése előtt lejárt az idő: a Csoportnak indulnia kellett Farkas Tanár Úr történelmi előadására, az Emlékpontba. De talán jobb is így: nagyobb a feszültség, erősebb a kíváncsiság, s a Követek talánya jövő órán felfejtődik, méghozzá Spissák Lajos értő jelenlétében, kinek úgyszintén megvan a képről a maga koncepciója. Most az alakokat, a tárgyakat-eszközöket, a hátteret és a képszerkesztést, méreteket és technikát vizsgáltuk, s Németh Kati vezetésével őszintén bevallotta mindenki, hogy a kép előterében lévő azonosíthatatlan tárgyra kíváncsi a legjobban. Kutató munkánkat a következő órán efelé irányítjuk!

A foglalkozás elején ugyancsak Németh Kati főszereplésével megemlékeztünk 1848 ünnepéről, egy izgalmas, Mariazellt is magában foglaló történelmi szöveg segítségével, Nemeskürty Tanár Úr tollából. Köszönet érte! Szép Ünnepet mindenkinek, s holnap megyünk a Haranghy-házaspár könyvbemutatójára…

Ma nem egészen azzal foglalkoztunk, amire készültünk, hiszen be szerettük volna vezetni lassan készülődő Németalföldünket, s tettük volna ezt ifj. Hans Holbein Követek című festményének újbóli megtekintésével (munkálkodásunk kezdetén, a „hőskorban” vettük már ezt a képet, de oly igen megszaporodtak új tagjaink, hogy esedékessé vált: részesüljenek ők is ennek az alap-képnek gondolati gyönyörűségeiből).

Úgy alakult azonban, hogy szeretett „egyéves” csoporttársunk, Mihályné Erzsike végre kilépett a feszült figyelem, de némaság  korából, s elmondta első nagybeszámolóját, mely végül a teljes foglalkozás alatt lekötötte csoportunkat. A téma a gyermekségtörténet, a gyermekábrázolások története volt a művészet világán belül, az ókortól a reneszánsz idejéig. A „kicsinyített felnőtt” megközelítésmódtól a gyengéd szeretetig, Taigetosztól a kerámia-biliig sok érdekes következtetést, specialitást hallhattunk az előadótól, végül egy sajátos módon ide vágó Déry Tibor szövegrészlet megbeszélésével fejeztük be a foglalkozást.

Holbein türelmesen vár jövő hétig.

Egy levezető óra, pihenő-pihentető, visszatekintő, értékelő, fellélegző foglalkozás. Nem kezdtük még el a tervezett németalföldi reneszánsz blokkot, hanem mérlegre tettük, megbeszéltük a hétfői nyílt foglalkozáson történteket, újranéztük a kiállítást, csoporttársaink munkáit, megnéztük a Pagony-ppt-t és a Corvina-pörgetőt: mindkettő olyan volt, mint a virágoskert. A Corvinák: tele életörömmel, színnel, a tavasz és a nyár gyönyörűségeivel; a Pagony: őszi, téli finom melankólia, a hazai tájak ecsetével festve.

Beszéltünk eljövendő terveinkről: hogy Németalföldet, Németföldet inkább legnagyobb alkotói részletes megismerése mentén szeretnénk birtokba venni, nem szoros és részletező időrendben, de hogy a legelső, bevezető órák kedvcsináló, érdeklődést keltő foglalkozások lesznek, régen már érintett témáinkkal.

Beszéltünk közeledő északnyugat-magyarországi kirándulásunkról, s az oda vállalható és vállalandó feladatokról is: Nagycenk, a Mithrasz-szentély, Fertőd, Bécsújhely, fájdalmasan sok magyar hazafit befogadó börtönével, Melk, esetleg Weöres Sándor Csöngéje, Győr és Sopron: méltó helyszínei újabb áprilisi kirándulásunknak!

Jövő pénteken ifjabb Hans Holbein Követek című festményének részletes, nyomozás-jellegű elemzésével folytatjuk.

Jövő hétfői kedves Vendégeinknek, kik egyszersmind heti naplónk olvasói is – üzenjük, hogy amit tehettünk a hatodik nyílt foglalkozás sikeréért, azt megtettük a mai háromórás főpróbán, s bizony, sokat tanultunk belőle. Különösen, mert Spissák Lajos csillagászati előadását és Szabó Antónia Nyírbátori Stallum-bemutatóját most hallottuk először mi is, de a többi vetítettképes előadás is szolgált új ismeretekkel, felfedezésekkel, s a csoport nem csupán azért figyelt, hogy minden rendben menjen a főpróbán, s nyomán majd a hétfő esti rendezvényen, hanem alanyi jogon, a pompás előadások miatt. Szilágyi Klára bemutatója a Corvin-serlegről („tetőtől-talpig”) pedig mindenkit meggyőzött, hogy bizony ezért az ötvöstárgyért el kell mennünk Bécsújhelyig!

Viszontlátásra hétfőn!

Első főpróba: olvasóteremben, mikrofonnal, végre kiegészülve technikai vezérünkkel, Spissák Lajossal. A forgatókönyv áttekintése, betétek, ppt-k ellenőrzése, a kiállítások anyagának véglegesítése. Megállapítható, hogy minden csoporttársunk tudja a dolgát, de a bizonytalansági tényezőkkel, a véletlennel mindig számolni kell. S ami a legfontosabb: megállapítható az is, hogy senki nem veszítette el munkakedvét, türelmét, érdeklődését szeretett témáink iránt!!

Jövő péntek: „final version”, hogy korral való együtt-haladásunkat így verbalizáljam is.

Ismét főpróba-kezdemény, elő-főpróba, elő-erőpróba: a Nyílt foglalkozás második felvonásának első próbája: nehéz követni, ugye? Hát még megcsinálni, hozzátéve a Dél-Magyarországra költözött Holle anyó ténykedését… Több tagunk, érthető módon, a hóakadályok miatt egyszerűen képtelen eljutni a foglalkozásokra órák óta.

Mi ottlévők, buckamászók, csúszó-mászók mindazonáltal töretlenül dolgoztunk. Szilágyi Klára narrátori szövege magas szinten alkalmazkodik a narrálandó kiselőadásokhoz, végül saját magát is bemondja, frappánsan, a gyönyörű kehely-bemutató előtt. Ormos Zsuzsa hihetetlen mód sűríti Corvina-bemutatóját, s mégis egészet alkot. A Janus-levél felolvasása magas szintű tagoló képességről, megértésről ad számot (Németh Kati), a Búcsú Váradtól drámai erejű előadás, még gyakorlandó. Megnéztük a Nyírbátori Stallum-epizódot is, és szavaztunk a meglepetés-nyitólap szerkezetére: az óra jó hangulatban, termékeny munkával telt.

Ma ismét elő-főpróbát csináltunk, nyílt napunk első részéből. Reméljük, kedves leendő Vendégeink nem olvassák heti bejegyzéseinket. A próba jól sikerült, holott szinte mindenki elvétette a feladatát, félreértette, elfelejtette, vagy nem volt ott a próbán. Mégis pompásan ment minden, s a Kör vezetője ismét meggyőződhetett a tagok ötletességéről, invenciójáról, tudásáról, talpraesettségéről és humorérzékéről. Ormos Zsuzsi Buda-előadását nagy kedvvel hallgattuk, Magyar Anna kertjeit, Haranghy Géza visegrádi vízkultúráját ismét csak örömmel. Keletkezett egy csomó új felfedezés, s mi más volna célja önképzőköri munkánknak, mint az állandó, szűnni nem akaró tanulás, izgalmas dolgok birtokba vétele?!

Jövő héten előadásunk második szekciójával folytatjuk!

Kemény, szigorú óra volt. Andragógusi felvértezettségű vezetőnk legalábbis megpróbált egy ilyen irányt adni e hirtelen jött elő-főpróbának, ahol összecsaptak a vélemények, kisebb káosz forrta ki magát percről percre. (Mindez, természetesen, sem a szakmaiságon, sem mély barátságunkon és egymás-becsülésünkön nem ejtett csorbát!) Csak hát: nem könnyű ebben az új, porózusabb, több apró modulból álló szerkezetben megmutatkozni a nyílt foglalkozáson!

Így lényegében próbáltunk a mai foglalkozáson: Lenkei Edit narrátorunk kísérőszövegét hallgattuk, értékeltük, melyet ő maga készített el, feladataihoz, s a köztes előadásokhoz mérve; utána Haranghy Géza kútjait és a hozzá fűzött ppt-t figyeltük, adtuk a tanácsokat a két entitás (verbalitás és vizualitás) harmóniájára (élen a kedves hitvessel, Ancikánkkal). Hallgattuk Magyar Annát a Mátyás-kertekről, Beatrix növényeiről, majd Szilágyi Klárát a második modul narrátoraként, illetve a Mosóci Oltár bemutatójaként. Spissák Lajosnak, Bagi Máriának a mindenkori s mostani fegyelmezett koordinációt köszönjük, a csoport figyelmes, türelmes tagjainak a sok erősítő hozzászólást.

Nagy örömmel vesszük, hogy Körünkben mind több az új érdeklődő, ezúton szeretnénk köszönteni Őket, s maradásra bíztatni.

Nem utolsósorban azonban Ünnep volt a mai foglalkozás: születésnap, az obligát piros-sütivel és Gézánk szépséges „alkalmi versével” – most lettünk éppen HÉTÉVESEK!!

Mindig tovább! Munkára fel hát!

Szép és tartalmas, várakozásokkal teli óra volt a mai, mivel a pesti útra készülődtünk a Bagi Mária által készített ppt-k segítségével: szerdán megyünk fel a Szépművészeti Múzeumba (Nemes Marcell gyűjtő kiállítása: El Grecótól Rippl-Rónaiig, illetve a Galériában a Hősök című reprezentatív, hazafias kiállítás a Himnusz és a Szózat soraira, tele nemzeti romantikánk és romantikától fűtött akadémizmusunk  nagy alkotásaival, történelmi tablóival, s ugyanitt az áttekintő Ferenczy Károly-kiállítás). Szép és erős nap lesz, mind a látnivalók mennyiségét, mind a gyalogolnivalót illetően, de hisz épp ez Csoportunk két erőssége: az álló- és (menő)képesség, valamint a szakmai kíváncsiság, mi több furor – tudni, megtudni, megismerni…

Tervezgettük még elkövetkező óráinkat is (Bakócz-kápolna Ormos Zsuzsitól, Gézánk kútjai, Annánk kertjei – utóbbiak már nyíltnapi előkészületek), és a közeledő nyílt foglalkozás tervezése is állandó napirenden van.

A Csoport vezetője megjegyzi, hogy ő maga személyesen Ferenczy Károly Kavicsdobálókját és El Greco valamennyi képét szeretné látni, továbbá az Admonti kódexet, Szent István szellemkeze nyomaival, végül meg szeretné centire mérni Munkácsy Honfoglalását, mert nem akarja elhinni, hogy egy kép ekkora lehet.

Rendkívül izgalmas témák kerültek mai foglalkozásunkon terítékre. Folytattuk a magyar reformáció művészetébe, művelődés- és vallástörténetébe való betekintést. Szabó Antónia tagtársunk kiváló előadását hallgathattuk meg Göncről, Vizsolyról és a Károlyi-Bibliáról, valóban élvezetes, informatív volt, s az előadásmód maga is példamutató. Láttuk, elemeztük a román-gót templom térszerkezetét, egymásra rakódó építészeti rétegeit, belső terét, festményeit, majd magával az első teljes, magyar nyelvű Bibliával foglalkoztunk: nyelvével, külalakjával, s nem utolsó sorban: szerzőjével, ki, íme, egy esztendővel a nagy mű elkészülte után munkás életét is bevégezte. Igyekeztünk beágyazni e fordítást, ezt az anyanyelviséget a magyar kultúra: szóbeliség, majd írásbeliség évszázadaiba.

Tervezgetéseinket is folytattuk, ami pesti tárlatnéző utunkat, a Bethlen Gimnáziumban hallgatandó régikönyves előadást és februári nyílt foglalkozásunkat illette.

Az óra vége Bagi Máriáé volt: a reformáció magyarországi irányzatairól hallgathattunk eligazító erejű tudósítást, nézhettük e kultúrhéroszok elképzelt portréit kivetített képeken.

S az óra vége meglepetést is tartogatott költőnk, Haranghy Géza tollából: egy igazi, disztichonban írott epigramma, s hogy miről… megtudhatják kedves olvasóink nyílt foglalkozásunkon!

Hamarabb ment a foglalkozásra a mai napon a két főszervező, hogy a kibontakozóban lévő februári nyílt foglalkozás menetrendjét mindenki kedvére kialakítsa. Megbeszélésük eredményes volt: mindenki megtette vállalásait, s bízhatólag minden, a félév során lezajlott előadás megkapja nyílt napunk közönsége előtt a maga rangját.

Magán a foglalkozáson azonban később már mással foglalkoztunk: Bagi Mária vezette fel számunkra szeretett témáját, a reneszánszba ágyazódó magyar reformáció idejének művészetét. Mert nem szabad azt hinni, hogy a reformáció, a maga képromboló hajlamaival, csak pusztított és tiltott. Nem lett hófehér minden templombelső (s ha az lett is, az esztétikum a maga puritánságában megmaradt); elég csak az úrihímzésre, a virágmintás szószékekre, kazettás mennyezetekre, bemeszelt, de majd virággal kifestett templomfalakra, úrvacsora-kelyhekre gondolni!

Nádai Márta csoporttársunk személyes átéltségű, kiváló előadói teljesítményt felmutató beszámolót tartott a kolozsvári Farkas utcai református templomról, Bagi Mária prezentációjával illusztrálva,

s legközelebb e témát folytatjuk Antóniánkat hallgatva, a Vizsolyi Bibliáról.

Óra végén gyönyörű és ígéretes tavaszi tanulmányi kirándulásunkat tervezgettük, mely ismét csak Bagi Mária szervezőkedvét, leleményét dicséri. Fertődre megyünk, de belekóstolunk Ausztriába is.

Rendhagyó mód’ csütörtökön találkoztunk az Ó-év utolsó hetében, s ugyancsak rendhagyó módon: elmaradt egy óránk előző héten a karácsonyi készülődések miatt, de ennyit talán megbocsáthatunk magunknak, s ez tavaly is így volt: egyszer egy esztendőben.

A mai alkalommal már az Újévre, ott is: februári nyílt foglalkozásunkra készültünk, tervezgettünk, a magyarországi reneszánszról tartott foglalkozásaink ppt-összefoglalója nyomán: ismétléssel zártuk tehát a 2011-es évet, mely azonban előkészület is – mi volt eddigi munkáink közül legjobb, legérdemesebb arra, hogy vásárhelyi közönségünknek bemutassuk. Annál is inkább nehéz a helyzetünk, mert nemrég, a Tájak, Korok, Múzeumok helyi csoportja meghívására már elmondtunk egy szép előadás-csokrot a magyar reneszánsz témájából, s ismételni magunkat nem akarjuk.

Tervezgetéseink eredményét most nem szeretném elárulni e heti naplóban, légyen egyelőre rejtve kedves olvasóink (majdani hallgatóink, vendégeink) előtt, de annyit mondhatok: nehéz, összetett, izgalmas munka fogja megelőzni e februári eseményt, s igyekszünk témáinkat, s a hozzájuk vezető utat minél agyafúrtabban összeállítani. És lesznek ismét szép versek, és kiállítás is!

A foglalkozást, s véle az Ó-évet Eszterkénk felejthetetlen Oscar Wilde-felolvasása zárta, megható történet: A Boldog Herceg… Köszönjük!

Ünnepi alkalomra gyűltünk ma össze megszokott, szeretett helyünkön, a Németh László Könyvtárban péntek délután, csaknem teljes létszámban: karácsonyi előzetes, karácsonyi ünnepség, prezentáció és bemutatók, ki-ki a maga módján emlékezvén meg a szép alkalomról, a Szentestéről, kiváltképp most a Betlehemi Csillag kapcsán, Lajos tagtársunk ötletére, tanácsára.

Enni-innivaló volt bőven, (még mákos-rozmaringos is, oktatónk örömére, Bagi doktornő készítésében) az igényesen terített és díszített asztalon -- ami két Annánk műve, köszönjük nekik. A karácsonyi fenyődísz Algyői Annánkat, az asztal tervezése, a szalvétamikulás gyártása Királyszék utcai "Kályhás" Horváthné Annánkat dicséri.

Minden egyes szereplést, ötletet és bemutatkozást fel kellene sorolni, amit örömünkre, végighallgathattunk-nézhettünk Eszterkénk Ady-felolvasásától Editkénk bájos meséjéig, Lajos csillagvizsgálatától Rozgonyi Piroskánk tréfás kaleidoszkópjáig a 2011-es évről… Talán Máriánk felteszi az egész bemutató címeit, szerkezetét, elérhető anyagát honlapunkra, s így emlékezhetünk meg minden megszólalóról, s azokról is, akik zenei s egyéb ötleteikkel képviseltették magukat karácsonyi műsorunkban, s szeretett, de mindig jelen lévő, szorgos Csendeseinkről is…

A munkát Karácsony hetére felfüggesztjük, és két hét múlva folytatjuk, nem sokkal Szilveszter előtt!

Ismét a bázison; ismét a Könyvtárban! Egy héttel vagyunk karácsonyi ünnepi foglalkozásunk előtt (műsor, melyet a betlehemi csillag ihlet), s folytatjuk a megkezdett kályhacsempéket Mátyás udvarában, de szélesebb horizonton. Előadónk, Horváthné Anna nagy szakértelemről, komoly érdeklődésről, tudásról ad számot: ámulva hallgatjuk a kályháról mint reneszánsz műkincsről szóló bemutatót, melyből az derül ki, hogy e szeretett fűtőeszköz a művészetek szolgálatába lép: kicsinyített katedrálisként, miniatűr Mennyei Jeruzsálemként tekint vissza reánk e pompás kézműves produktum az évszázadok távolából… Végül még a magyarországi habán kerámiáról is szó esett, utoljára azonban terveket kezdtünk kovácsolni, így, Karácsony előtt,

szó esett az égetés és az írókázás veszélyeiről, kritikus pontjairól,

s bizonyosra vehető, hogy a témát kellő mértékig még nem merítettük ki!

A mai napon kimozdultunk bázisunkról, a Németh László Könyvtárból, hogy a „Sutu”-ban, azaz a Tarjáni Olvasókörben jelen legyünk csoporttársunk, Magyarné Anna képkiállítása megnyitóján.

A kiállítást Almásy Alpolgármester Úr nyitotta meg, s a másik résztvevő egy idős hölgy, népi kézimunkák, varrások, ruhadarabok készítője volt, nagy örömünkre, bámulatunkra. Valamennyien büszkék vagyunk kedves Annánk pályája alakulására, szurkolunk neki, várjuk további művészi fejlődését, s ott is voltunk szinte valamennyien a rendezvényen.

Láthattuk az egymástól igen különböző, változatos, sokfajta ízlést kielégítő képeket, s gratulálhattunk Annánknak a sok finom sütemény befalatozása közben… Egyik képét Spissák Lajos tagtársunk fotója ihlette; másik képének „aláírása” Kovács Szabina tagtársunk egyik költeménye volt.

Jövő héten a Könyvtárban folytatjuk, a félbehagyott beszámolók befejezésével.

A mai foglalkozás ünnepélyes és ünnepi, víg és különösképp élvezetes volt: Katalin-nap, Haranghy Géza hölgy-köszöntő verse, és hát hiszen szinte mindenki Katalin e csoportban. Már aki nem Erzsébet vagy Márta és Mária… Kerestük északot is, használtuk a (becsapós) iránytűt, de szóba került Velence is, a mi Velencénk, sőt! a bölcsész-gondolkodás kátyúi is, néhány példa erejéig.

Az ünnepség és derűs falatozás után és közben megterveztük mozgalmas jövő hetünket, hogy aztán átadjuk a szót Horváthné Anna csoporttársunknak, aki zárkózottságát, szerénységét meghazudtolva és felülírva pompás, szakszerű és élvezetes előadást és „termékbemutatót” tartott a kerámia történetéből és a Mátyás-kori kályhacsempék analíziséből. Tette mindezt „porcelános” múltja, aktív művész-jelene birtokában, tudásával.

Jövő héten a SUTUba megyünk, Magyarné Anna csoporttársunk kiállítására!

A rendhagyó időpont oka a Kör vezetőjének pénteki elfoglaltsága: Kaposváron ad elő Hódmezővásárhely múzeumi életéről s benne épp szeretett csoportunk helyzet-foglalásáról.

Ma a Nagy Sándor utcán kezdtünk a kerámia-centrumban, ahol előbb Pannonhalmi Zsuzsa keramikus művésznő vezetett bennünket, majd Nagy Vera néprajzkutatót hallgattuk a Kajári Gyula-kerámiák művészi világáról.

Az önképzőkört kis késéssel, de töretlen lelkesedéssel kezdtük negyed 5-kor, s ismét Szilágyi Klárát hallgattuk, szárnyasoltár-előadásának második felét ismerhettük meg, egészen MS mester munkásságáig haladva e varázslatos szépségű és ikonográfiai érdekességek sorával szolgáló világban.

A foglakozás végén Spissák Lajos nyújtott előzetest asztrológiai és asztronómiai beszámolójából, melynek aktualitását Mátyás csillagjegyek, horoszkópok, természettudományok iránti érdeklődése adta.

Németh László Városi Könyvtár, Hódmezővásárhely

Önképzőköri foglalkozás 

Mai alkalmunkon a szárnyasoltárok nemes témáját folytattuk Szilágyi Klára a korábbi Corvinákhoz méltó előadását nyomon követve. Megismerhettük a sajátos problémát, hogy tudniillik Mátyás udvarában magas fokra, cizellált szintre jutott a reneszánsz stílus, az all’ antica módú műpártolás, műtárgy-létrehozás, de országszerte – s ez érinti a városias keletkezésű, de kis falvakba került erdélyi és felvidéki szárnyasoltárokat is – még a késő-gótika uralja a művészeteket. Ez a helyzet csak a Jagello-korban és a három részre szakadt Magyarország idején fog megváltozni. Csodáltuk e remek, a Nemzeti Galériában nemrég látott oltárokat, naturalizmusukat, naiv bájukat, és azt is meg kellett értenünk, hogy a művészetek e területén nem az itáliai, hanem a németalföldi és a német, netán „dunai” hatás az uralkodó. S hogy mindezen áthallások és ikonográfiai paralelek megértése, mélyebb ismerete még előttünk áll, lévén a németalföldi-északi művészettel történő foglalkozásunk csak az Új Esztendőre tervezett…