A kör honlapja

Art.Pagony

Kedves Olvasóink, akik megtisztel- nek bennünket, hogy mostantól már nem csupán honlapunk, de blogunk olvasói, nyomkövetői is lesznek!

Szeretettel köszöntjük s vitára, be- szélgetésre várjuk Önöket, hiszen a blog, ha jól sejtjük, interaktív műfaj, hogy e "modernségében" immár nem kevéssé elcsépelt, jelentésvál- ságban szenvedő kifejezéssel éljek. Mi, ahogy ezt, kedves Olvasónk, láthatja honlapunk tartalmait kö- vetve, a szakmai-tudományos kö- zelítések, tájékozódások és be- szédmódok hívei vagyunk: ez tartja össze, ez a törekvés, önképzőkö- rünket immár hetedik esztendeje.

Terveink szerint tehát beszélgetni, beszélni, kérdés-feleletben gon- dolkodni fogunk e lapokon, s tesz- szük ezt nyilvánosan, az Önök hoz- zászólásait is várva -- ugyanakkor csakis tárgyszerűen: heti temati- kánkhoz, választott szakterülete- inkhez kapcsolódva, órai anyaga- inkat mind szélesebb körben bőví- tendő.

Erre a kalandos útra hívnánk Önt is, kedves Olvasó -- s most már: Írótárs, hétről hétre!


Cserjés Katalin, a Kör vezetője
SZTE BTK Modern Magyar Irodalom Tanszék oktatója

Címkék

2021. május 14. péntek

2021.05.15. 16:27 muvtkorhmv

 

Igen, elfeledtem blogot írni az eltelt csaknem másfél év alatt, meg kellett néznem, miket írtam azelőtt. A Covid hullámai, mint oly sok minden mást, ebből is elvittek valamit. Ámde ma délelőtt vissza is hoztak: ismét ott voltunk szeretett Könyvtárunkban, második otthonunkban --, s ismét együtt.

És folytatjuk a munkát, ahol abbahagytuk, jó érzés, hogy itt mindenkire bizton’ lehet számítani, alig van ilyen irányú meglepetés: jön mindenki az órára, vagy ha nem, hát üzen, üdvözletét küldi. Süti Marikánk már az első alkalomra hoz ünnepi sütit, Pici Erzsikénk üzen, hogy még ma nem tud, de fog jönni --, és sorolhatnám. Körünk maga a biztonság. És nem uralja a felejtés sem, hiszen épp ma is bizonyította, milyen jól vissza tud emlékezni tükörcserép-kvízünk (összeállítása Rozgonyi Piroskánkat dicséri!) alapján az évek során tanult-látott nagy festményekre, kedvenceinkre.

Látni tanultunk ma is, de terveztünk és feladatokat válogattunk mindamellett. Jó volna a magyar barokk világából Rákóczi Ferencet és korát ismét meghallgatni, de jó volna Dürert és Altamirát is, csakhogy nem lehet – bár éveink száma korláttalannak tűnik, azért valahogy legalább a neoavantgárdig el szeretnénk vergődni.

Jövő héten a (barokk) Esterházyakkal folytatjuk a munkát. Jövő szombaton a 67. Őszi Tárlatot nézzük Elek Andris kormányzásával az Alföldi Galériában!

Szólj hozzá!

2020. október 30. péntek

2020.11.01. 19:05 muvtkorhmv

 

 

 

Szép napunk volt máma, teltházzal üzemeltünk! Bodránk ígéretet tett, hogy létrának a közelébe sem megy többé; Kláránkat nagyon várjuk vissza Rákóczistul, Confessiones-szal együtt; és örömmel üdvözöltük Eszterkénket, ugyancsak Rákóczit illető terveivel… sorolhatnám még, de lássuk a várva várt beszámolókat: vakmerő és kalandvágyó Csapattársaink részben kártya-kaland-túrán jártak a ködös-őszi Galyatetőn (ahol valaha a Csoport szóvivője megvendégeltetett valamely múlhatatlan finomságú fehérkrémes tortával…) Szépséges, halk, késő-őszi természet, szépséges Észak-Magyarország… hátha jövőre mindahányan eljutunk oda ismét, oda – vagy máshová, csak együtt, az a legfontosabb. Ilyen nemes célokért még akár kártyázni is megtanulna az ember (lánya).

De Amszterdam! A kihalt, „embertelen”, gyönyörű, változatos csatorna-város, ahol mindössze 5 (öt!) ember volt éber és befogadó: a mi Csoporttársaink… Általuk viszont a mai alkalommal mi, itthon-maradottak is igen sokat megtudhattunk erről a festészetből oly sokat emlegetett, tenger-járta, szélfútta, biciklik szántotta városról, Rembrandtunk múlhatatlan nyomaival. A szélmalmok! A hatalmas, felhőjárta egek! A múzeumok és templomok tágas tisztasága… Saskia szelíd, alázatos sírja. S a világ-járvány néma jelenléte, félelmes híradásai. Megdőlő házfalak, varázs-kiállítások, Vermeer-látványok és helyszínek Delftből – köszönjük a beszámolókat!!

Szólj hozzá!

2020. október 22. csütörtök

2020.10.22. 22:28 muvtkorhmv

 

 

Nem mondható, hogy ma, e rendhagyó időpontban rengetegen lettünk volna a foglalkozáson, de akik ott voltak, annál boldogabban hallgathatták Németh Katink gyűjtésében szép Himnuszainkat, magyarság-énekeinket: kórusban, kánonban, tárogatóval, zenekari kísérettel… Nagy szükség van két eddigi Múzsánk, a kép és a szöveg mellé odaemelni a muzsikát, s erről Katink évek óta konzekvensen gondoskodik (s ebben a Csoportban társakra is talált).

A központi téma a Rákóczi-nóta volt, Kölcsey Ferenc Himnuszához vezető szövegkapcsolataival, s a Kör vezetője úgy érzi, akárcsak e két költeményről fél évet végig lehetne lelkesen, alapos szöveg-figyelemmel, hozzáolvasással, a résekbe hatoló gondolkodással beszélni, kedvünkre, okulásunkra.

Fájdalmasan szép sors-versek himnuszaink, szentnek tudott nemzeti énekeink: egy sokat tűrt, sokat szenvedett, külső szorongatástól és belső egyenetlenségtől dúlt kicsiny nép sorsa, Európa közepére vettetve…

Ezen a nyomon haladunk, gondolkodunk tovább, a magyar barokk művészetet faggatva…

Szólj hozzá!

2020. október 16. péntek

2020.10.18. 14:31 muvtkorhmv

 

 

Úgy gondolva, hogy e blogokat a Csoporttársakon kívül senki sem olvassa, bátorkodom szerénytelenség nélkül leírni, hogy ez, amit mi itt péntek délelőttönként csinálunk, talán már nem is önképzőkör, mert akár nyilvános előadás, szakmai bemutató, tudományos ismeretterjesztő másfél óra is lehetne, s különösen áll ez Körünkre – sajátos módon – éppen a vírus okozta hosszabb szünet utáni találkozások óta, a legutóbbi előadói megnyilatkozásokra. Ennek az érzésnek hangot adtam már jó néhány hét óta, s ma csak megerősíthetem a mondottakat: Bodrogi Kati Mikes-előadása olyan alaposságról, szerteágazó olvasmányokról, a téma nagyvonalú uralásáról adott számot, hogy arra gondolok: e tudományos utánajárásainkat jó volna szélesebb közönséggel is megosztani néha, egy-egy komplex témát három-négy csoporttársunk együttesen mutatna be, meghívott közönség számára.

Ami Mikest illeti: megismertük s megszerettük e szerény, jóravaló, tiszta szívű kisembert a nagyok árnyékában, ha nem áldozataként; s aki közülünk eleddig nem érezte volna hazájával mélyen elkötelezettnek magát (nincsen ilyen csoportunkban!), hát most a rodostói básbugtól tanulhatott…  Eszünkbe jutottak a történelem nagy bujdosói, száműzöttjei is Odüszeusztól, Ovidiustól Dantéig, Márai Sándorig, s csak megerősödtünk hitünkben, hogy a nagyvilágon e kívül… A barokkról tanulunk, s az utóbbi óráinkon két nagy magyart: Rákóczi fejedelmet, s halkszavú, hűséges kamarását is megismerhettük, írásaikból, de képek alapján is!

 

 

 

Szólj hozzá!

2020. október 9. péntek,

2020.10.18. 14:29 muvtkorhmv

 

 

 

Péntek; ismét péntek. Valami történt itt a Csoporttal: valóságos tudományos műhellyé vált, nem túlzok. Amióta ismét elkezdtük a munkát a tavasz óta tartó hosszú szünetet követően, az előadások mind jobbak, elmélyültebbek, mind több utánaolvasással, gondossággal, alapossággal készülnek. Ma második alkalommal hallunk Rákóczi Ferenc fejedelem életpályájáról, szabadságharcának hátteréről, mozgatórugóiról, s a magyarországi barokk idők térképe, mikroklímája mind jobban megnyílik előttünk. Kláránk vérbeli tanárként magyarázott és értelmezett számunkra másfél órán keresztül. Előadása, ill. a hozzáolvasott komoly szakirodalom, az Emlékiratok és a Vallomások kommentárjai arról győztek meg ismét, milyen sok árnyalatú minden, így a legnagyobbak pályája is; továbbá, hogy korántsem csak a művészetek ”szubjektívek” --, ellenben mintha a történelmi események értelmezésében sem uralkodna az „objektív igazság”…

Következő alkalommal a Nagy Fejedelem kicsiny inasával, hű mindenesével, a fiktív és missilis leveleket író Zágoni Mikes Kelemennel folytatjuk vizsgálódásainkat.

 

Szólj hozzá!

2020. október 2. péntek

2020.10.18. 14:27 muvtkorhmv

 

 

 

Sok volt ma a hiányzó. De tudtunk róla valamennyien, és korántsem kárhoztatjuk a távollévők kis csapatát, hogy az elmúlt pár napot s a mait hegyi kirándulással és termékeny, értelem-acélozó szórakozással töltötték. Viszont lemaradtak így egy pompás kalandról (legalábbis: pompásnak szánt!), melynek keretében -- ha barokktemplomok, oltárok és kastélyok nem jöttek is szóba --, hiszen udvariasan visszavárjuk Csapatunk hiányzó részét --, de gondolkodni, értelmezni, szöveghálóból kibontakozni, nyomozni és felfedezni, néhány jó példán: tanultunk máma. S hátha a lassú olvasás, alapos, türelmes grammatikai aprómunka még ily csekély idő nyomán is meghozza gyümölcsét – másként, mélyebben fog a szövegbe látni a Csoport!

S képekre, sőt! tréfára is maradt időnk…

Várjuk, hogy jövő héten kiegészüljön szeretett Pagonyunk, s hallgathassuk tovább a Nagy Fejedelem történetét…

Szólj hozzá!

2020. szeptember 25. péntek

2020.09.26. 10:24 muvtkorhmv

 

 

 

Az Art.Pagony a legfelnőttiesebb, legbölcsebb, derűsen óvatos és óvatosan derűs öntevékeny csoport a Hazában… Járunk a foglalkozásokra, senki sem riadozik, feltesszük a maszkot, kapkodjuk a levegőt, már, ami átjön a vékony perkálon; és a barokk kastélyokkal, oltárokkal, ill. -- a mai alkalmat hozzátéve -- a Rákóczi-szabadságharc korával s a Nagy Fejedelem alakjával, vitézkedésével foglalkozunk, im-ígyen is elterelvén figyelmünket arról, amibe nincs beleszólásunk: a vírushelyzetről s a politikai acsarkodásról.

Úgy érzem, az idén még jóval magasabbra tették a mércét az előadók, mint eddig. Szalma Jutka, Bagi Marika, s ma Szilágyi Klára valósággal egyetemi előadásokat tartanak: széles látókörű, roppant anyagot mozgató bemutatókat. A Csoport pedig hűségesen figyel, kérdez, jegyzetel, kiegészít; óra végén pedig a prezentációk újranézése által ismétlünk, rögzítünk.

Vajon kirándulunk-e még együttesen? Lesz-e poszt-vírus időszak a mi számunkra, lesz-e csend a politikai életben? Mi mindenesetre ma is átadtuk magunkat a történelemnek: a baljós, sok vérrel teljes 17-18. századnak, a török- és Habsburg-dúlta, függetlenségét újra- s újra hiába kivívni szándékozó régi időknek. Néztük a Nagy Fejedelem híres képét, hallgattuk hallgatását, szívesen olvasnánk Vallomásait és Emlékiratait is ezekről a hősi és zord időkről, janzenista bölcsességéről…

 

Szólj hozzá!

2020. szeptember 18. péntek

2020.09.19. 14:09 muvtkorhmv

 

 

 

Előbb a várak-kastélyok-paloták, majd két alkalmon át, de még a harmadikra is átnyúlva: a magyarországi barokk oltárok, hazán most a szélesebb, régi országhatárokat értve. Bagi Máriánk, Juditunkhoz hasonlóan: remekelt! Nagy tudásanyagot mozgató, izgalmas részletekkel és kiváló kép-anyaggal szolgáló prezentációkat láthattunk a reneszánszból jövő, az érett barokkon, egyszersmind a paraszt-barokkon, a késő-barokkon, de a kezdődő klasszicizmuson is, végül a mind erőteljesebb rokokón nevelkedett magyar templombelsőket, oltárokat szemlélve – egy világ, egy széles térkép, maga a magyar történelem és művészettörténet nyílt meg előttünk, sok-sok adattal, végtelen tovább-keresési lehetőséggel.

Talán a Felvidék templomainak belseje ragad meg legjobban, de nem is, hisz ott van az Ausztria-közeli Nyugat-Magyarország, ott Nagyszombat és Győr – vajon eljutunk-e még ezekre a helyekre? Szegedre, az Alsóvárosi templomba – minden bizonnyal!

S Malackára? Hogy a kicsiny szlovákiai helység nevével némi tréfát csempészhessünk tudományaink erdejébe. De hisz Malackán is barokk az oltár, ha jó tudjuk…

Barokk akademizmus, klasszicista barokk, copf és rokokó kapcsolatai, barokk oltárépítmények gótikus templomokban, és: Szent István vértanú megkövezése többféle festői felfogásban. De sok elvégeznivalónk van még!  

Szólj hozzá!

2020. szeptember 11. péntek

2020.09.12. 10:28 muvtkorhmv

 

 

Kastélyok után oltárok! És igen – semmit nem szabad eleve elutasítani: a megismerés, megértés lassú megszokáshoz, elfogadáshoz, végül megszeretéshez-, az értékek megtalálásához vezet(het) – nemcsak feltételes módban! Így vagyunk a magyar barokkal is, de sőt: a barokkal magával: minél többet tudunk róla, minél több értő kiselőadást és vetítést hallgatunk – annál erősebb az érdeklődésünk, elfogadó szeretetünk iránta.

Bagi Marikánk előadásában ma is egy ilyen átélt, alaposan átvizsgált, a tényekkel viaskodó, azokkal a Csoportot szembesítő oltár-bemutatót hallhattunk, legszívesebben azonnal újrahallgattuk volna az egészet a befejezés után. S kell a jegyzetelés, otthoni újraolvasás, szakkönyvekben tájékozódás is --, hogy kinyíljon számunkra a hazai, rokokóval, copffal, klasszicizmussal vegyülő, olykor még a manierizmust is őrző barokk világ. Egy világ, melyből jóval több emlék maradt az utókorra, mint a korábbi nagy korszakokból. Talán a Szent Pál sírját őrző bazilika képe a „Falakon kívüli…” híres templomban mint a keresztény oltár liturgia-történetének előzménye-; vagy Szent Giles mise-mondásának festménye; de majd a Szent Jakab templom lőcsei főoltára és az eljutás végre a nagyszombati Egyetemi Templom híres-szép barokkjához… sorolhatnánk az élmény-képeket,

melyek végigszemlélését egy figyelemre méltó templom-látogatás követett a valóságban: főutcánkon néztük meg, kellő vezetéssel, a Szentháromság katolikus plébánia-templomot…, s kaptunk ígéretet legközelebb orgonaszóra is Németh László (sic!) Esperes Úrtól!

Szólj hozzá!

2020. szeptember 4. péntek

2020.09.05. 07:52 muvtkorhmv

 

 

 

A 3. órát töltjük kastélyokkal, Jutkánk jóvoltából. Ha legközelebb újrakezdhetnénk vetítéseit, boldogan tennénk: akkora mennyiséget és minőséget tett elénk 3 héten át előadónk. Mindenki válogathat a legszeretettebb kastélyok közül: magam a mai napból a péceli Ráday-kastélyt választanám egyszer, ellipszis alakú barokk lépcsőházával, de főként a mennyezetfreskókat, rajtuk Pallasz Athénét s a sok-sok puttót a nyitott vagy becsukott, jól olvasható című könyvek sorával… Választanám Nagytétényt, ahol hajdan bolyongtunk már; a copf stílusjegyeket is tartalmazó Noszvajt, ill. Tuzsér Lónyay-kastélyát a mondhatatlanul bájos, suta Óbesterrel a felhőn… És persze, forever: Nagycenket, „a Legnagyobb Magyar” birodalmát!

A következő két alkalmat barokk oltároknak szenteljük: a nem kevésbé izgalmas témából Bagi Mária készül.

Szólj hozzá!

2020. augusztus 28. péntek

2020.08.29. 16:02 muvtkorhmv

 

 

Ha péntek fél 10 – akkor ismét kastély – Juditunkat hallgathatjuk, s nem tudunk betelni sem a magyar barokk (rokokó, klasszicista, copf vonásokkal is kevert) kastélyok szépséges világával; sem Judit szakértelmével. És Savoyai Jenővel sem! Az Esterházyaknak pedig vagy 60 kastélyuk lehetett… Ha egész évben szorgalmasan vándoroltak volna egyikből a másikba – akkor sem tudják bejárni! De ez már nem ránk tartozik, viszont e gyakorta védelmi vár alapú, általában szépen felújított és új feladatkörbe helyezett várak ámulatra késztetnek rizalitjaikkal, attikáikkal, pilasztereikkel, diadalív-imitációikkal, lépcsőházaikkal s tér-illúziókat keltő mennyezet-freskóikkal, bútorzatukkal, szépen nyírt parkjaikkal. Érdekes, valamennyien úgy éreztük: eme régi századokban szívesebben lettünk volna arisztokraták, de még középnemesek is, mint – jobbágyok. Minden rokonszenvünk és együttérzésünk mellett is…

Jó volna egy egész nyaras busz-körúton végigjárni valamennyi most látott kastélyt! Mondjuk, a Grassalkovichok pénzén.

Köszönjük a mai tanulságos, szép órát; jövő héten folytatjuk!

Szólj hozzá!

2020. augusztus 14. péntek

2020.08.14. 13:36 muvtkorhmv

 

A mai, kánikulát felváltó, esős délelőtt utolérhetetlen szépségű, kuriózum-értékű kastélyokat hozott a Pagonynak, igénybe véve Szalma Jutkánk hozzáértését, kitartó keresését. És: évek óta tartó, mindegyre növekvő elkötelezett érdeklődését! Előadásaira otthon olyan alapossággal készül fel, hogy széles tájékozódást, adatok sorát mozgató bemutatóit egy jó ideje papír nélkül, csodálni való memóriából, összefüggés-látásból mondja. Figyelünk is mindahányan! Előbb szeretett hazánk baljós történelme, a török utáni idők földrajzi, hatalmi újrarendeződései, s mindennek közepette és okán: az országszerte meginduló vár-átalakítások, kastély-építések. Az építészettörténészek által egyetértésben kijelölt öt legszebb, legértékesebb építészetű kastély, de utána ott mind, a többiek, köztük a kicsinyek, beomlottak, restaurálatlanok, csak hírből-rajzról ismertek is.

De ami a blog íróját még a Nádasdy- és Esterházy-várkastélyoknál is jobban megragadta, az a térkép volt. A régi Magyarország-térkép, mely a dúlt idők múltán is mostoha, sokat tűrt, ide-s-oda hányódó vidéknek mutatja Dél-Közép-Magyarországot, kiszolgáltatva a nagyhatalmaknak, jóval kevesebb gazdag szépséggel, épülettel, iskolával, művésszel… Egy sors ez is: ide születni, vagy legalábbis: itt élni évtizedeken át.

Két hét múlva folytatjuk a Nemzeti Ünnep időpontja okán egy alkalmat kihagyva, s ismét Szalma Jutkánk kastélyaival…

Szólj hozzá!

2020. augusztus 7. péntek

2020.08.08. 10:46 muvtkorhmv

 

 

 

Nagy örömünkre, mai alkalommal végre meghallgathattuk/megnézhettük debütáló – már nem is olyan új, de mind hűségesebb – tagtársunk, Jucika Tanárnő szabad előadását és vetítését a magyar barokk rövid (de annál lényegbe látóbb, saját véleménnyel, élményekkel fűszerezett) történetéről, lényegi paramétereiről. Melyekre most már minimum féléves anyagunkat felfeszíthetjük, elrendezhetjük.

Új témánk mind érdekesebbnek, vonzóbbnak tűnik mindnyájunk számára: mondhatni, a világhírű, megkérdőjelezhetetlen klasszikusok után jó idehaza körbenézni, a nemzetközileg bár nem kiemelkedő, nékünk annál fontosabb helyeket, személyeket, összefüggéseket áttekinteni. Nagyon jólesett a térképezés is, bár színről színre láthattuk üres, kifosztott Alföldünket – szűkebb Pátriánkat… De láthattuk a hajdani határok ölelte nagy ország műremekeit, csoda-templomait, Szentháromság-oszlopait, kastélyaiból egy mutatványt… s izgatottan várjuk most már a folytatást, jelesül Szalma Jutkánktól, éspedig a barokk kastélyokat, palotákat!

S még mi mindent! Mert Csoporttársaink jeleskednek a téma-vállalásban, épp oly lelkesek, mint a Csoport „vezetője”!

Egy hét múlva találkozunk,

s hogy ne feledjem: foglalkozás után még arra is volt időnk, hogy Dömötör Mihály szívszakasztó angyal-szobor fotóit megtekintsük az Emlékpont galériájában. Mondanom sem kell: barokk angyal volt ott is elég!

Szólj hozzá!

2020 július 31. péntek

2020.08.01. 09:55 muvtkorhmv

 

 

Végre együtt a Pagony: ma délelőtt fél 10-kor, mintha közben el sem telt volna az a 4 (5?) hónap, az Art.Pagony Kör tagjai felsorakoztak a hajó fedélzetén munkára és „utazásra” készen. (Hány önkéntes szerveződésű csoport mondhatja még magáénak ezt a megkérdőjelezhetetlen hűséget?!) Igazából nem egészen az elmúlt heti blogban ígérteket csináltuk ma: a magyar barokk történeti hátterezése a jövő alkalomra marad (ez lesz egyszersmind egyik újabb Tagunk, Jucika debütálása is). Most Piroskánk két (2! k-e-t-t-ő) esztendővel ezelőtt elkészített prezentációját vetítettük gyönyörű zenék előterében: a magyar barokk szobrászata és festészete nyílt ki előttünk a jól megválogatott, bőséges képanyag alapján. Csoporttársaink, a remény szerint, valósággal ihletet kaptak újabb és újabb előadások előkészítésére és megtartására. Az pedig, hogy e prezentációk két éve készen vannak – nem lassúságunkat, csiga-tempónkat, hanem hihetetlen alaposságunkat és tudásszomjunkat mutatja! Volt nekünk már 4 éves késésű prezentációnk is… Ámde témáink elvégzése elé SEMMI sem gördíthet akadályt, életkorunk legkevésbé!

Bevezetésképp azért eltöprengtünk együtt a barokkra aggatott „giccses” jelző oktalanságán; felvetettük a kései magyar barokk korszakait és azokat a stílusirányzatokat, melyekkel együtt fog élni (rokokó, copf, klasszicizmus s a két különböző időszakban jelentkező neobarokk irányzatok).

Megbeszéltük a lehetséges előadás-témákat is, melyek számát és irányát aztán a két prezentáció kínálata jócskán felülírta (gondol itt a blog írója elsősorban Jan Kupeckyre, Girolamo Pesce Mária Szent Bernáttal című „repetitív” vásznára vagy Caspar Franz Sambach különös képeire).

A következő alkalom a történelmi áttekintésé, hogy azután átadhassuk a szót a magyarországi barokk kastélyoknak – és Szalma Jutkánknak…

Szólj hozzá!

2020. július 17. és 24.

2020.07.27. 11:24 muvtkorhmv

afterparty 1-2

Rendhagyó önképzőköri foglalkozások

 

Kb. 4 hónapja nem írtam. Kb. 4 hónapja nem volt együtt a Csoport. Már a múlt héten, egy tisztulóban lévő ég alatt – az Alföldi Galériában voltunk együtt. Csaknem hiánytalanul, igazolt hiányzásokkal. Senkinek egy cseppnyi kétsége sem volt afelől, hogy ez így lesz; hogy nem fog hiányozni senki, nem „morzsolódott le” senki. Ez nem olyan csoport, ez a barátság és fegyvertársi egyet-akarás és bizalom itt már kikezdhetetlen.

Ma a Tornyaiban voltunk, s a romok közt beszélgettünk, férecsúsztatott maszkokban, félhomályban – jót! Nálunk sosem panaszkodik, sosem nyafog senki: elfogadjuk, s kihasználjuk, ami van, ami adódik: azzal élünk, amit a körülmények megengednek. Az (egyedül lehetséges) szabadsághoz vezető ösvény, úgy tűnik, ez a számunkra.

A jövő héten lesz újraindító foglalkozásunk, végre szeretett „Gazdáinknál”, a Könyvtárban (a Dömötör Mihály-fotókat az Emlékpontban foglalkozás után nézzük meg). Elkezdhetjük végre szeretett hazai témánkat: a magyar barokk; a barokk Magyarországon. Bemelegítésnek, Piroskánk (és mások) rég előkészített, felmutató- és megmutató erejű prezentációi arról, hogy mit is nézünk-hallgatunk majd ebben a csonka félévben, töretlen kíváncsisággal…

Utána pedig, egy kis történelem, kitekintéssel, térképezéssel.

 

Előre, Pagonistes!!

Szólj hozzá!

2020. március 13. péntek

2020.03.15. 09:13 muvtkorhmv

 

 

Ismét építészet a sok festészet után; ismét oszlopok és pilaszterek és kanellúrák és naoszok, fedélszékek, apszisok és csegelyek…: görögök és rómaiak, sőt, a kora-középkor is belefért még a mai ismétlő-tájékoztató órába, melyet, a magyarországi barokk építészet megismerését előkészítendő, Ormos Zsuzsink tartott nekünk. Legközelebb folytatjuk az ismétlést (hiszen a sok év alatt tanultunk mi már oly sok mindent a különböző korok építészetéről!), hogy megértsük: mi az, amit a barokk mindezen évszázados előkészületekből felhasznál és módosít.

Otthonos volt az Akropolisz és a Forum Romanum mint helyszín, Traianus oszlopa s a római vízvezetékek, a kora-keresztény templomok s a Pantheon, Pisa tornya…, és Ják, Lébény, Tác rom-mezeje, Aquincum…, de milyen jó is újra-nézni, újra-érteni ezeket a monumentumokat! Elámul az ember, mennyi mindent megtanult-megismert már, s mégis: tudása részleges, kiegészítendő, újra- s újra-értelmezendő.

Hamarosan barokk épületek során hasznosítjuk a ma hallottakat!

Szólj hozzá!

2020. március 6. péntek

2020.03.07. 14:15 muvtkorhmv

 

 

Kis kvízt játszottunk ma az órán, pontosabban a barokk képi világ, festői eszköztár továbbéléséről gondolkodtunk el együtt egy bő prezentáció erejéig, mely bemutatóban Csernus Tibortól Benczúr Gyuláig, Incze Mózestől Munkácsy Mihályig sok-sok, a barokkot jóval meghaladó időintervallumban működő alkotó műve helyet kapott ilyen vagy olyan értelemben és előjellel. Láttuk Orr Máté és Csáki Róbert munkáit, de Takács Mártonét és Lajta Gáborét is, miközben azért Caravaggio és Rembrandt is feltűntek még…

Utána Piroskánk rég-elkészült nagy prezentációját vetítettük a magyar barokk templomépítészetről, kijelölve ezzel máris további munkálkodásunk egyik irányát.

Jövő héten Ormos Zsuzsink ad ízelítőt és emlékeztetőt a templomépítészet stílustörténetéből…

Szólj hozzá!

2020. február 28. péntek

2020.03.07. 14:13 muvtkorhmv

 

 

 

Megérdemelten pihentünk s ünnepeltünk a mai önképzőköri foglalkozáson: alapos, vállalható, rendes, örömteli munkát végeztünk e hét elején, idei Nyílt Napunkon: a visszajelzések is ezt igazolják, de érezzük mi magunk is.

Most viszont a tervezgetés ideje jött el: ki kell találnunk elkövetkező esztendőnket, mely még az – úgy látszik, bevégezhetetlen – barokk jegyében telik majd. Barokk és rokokó; magyar barokk; kastély- és templomépítészet; Maulbertsch és Mányoki, továbbá a barokk templomi szobrászat világa – íme, mai hevenyészett ötleteink, egyelőre a rokokó teljes kidolgozatlanságával. Úgy véljük, a Csoportnak mindehhez csakúgy lesz kedve, mint eddigi nagy témáinkhoz. Rembrandtot pedig örökre megőrizzük legjobb emlékezetünkben.

Készülnünk kell a Húsvétot követő pesti kirándulásra is – a szokásos kiselőadásokkal!

A mai alkalommal azonban, ünnepi kedvvel, Lincikénk Vörösmarty-szavalatát hallgattuk hosszan, meghatottan (A szegény asszony könyve), majd pedig Editkénk lepett meg bennünket egy fantasztikus Izland-beszámolóval gleccserek, gejzirek, fagy, jég és sötét Észak komor világát, mesék és filmek varázsos tájait idézve-magyarázva.

Nem szeretne a Csoport Izlandon élni, de nagyon szívesen elmenne oda egy gejzir- és gleccser-túrára – várjuk önzetlen szponzoraink jelentkezését!

Szólj hozzá!

2020. február 19. szerda

2020.02.27. 09:31 muvtkorhmv

 

 

Most már aztán valóban jöhet a Nyílt! Az utolsó áttekintést is elvégeztük szeretett témáinkon, a hétfői Nyílt Estet előkészítendő, és valóban: örömteli tapasztalat, hogy tapasztaltabbak, rutinosabbak, bátrabbak – s ami a legfőbb: jóval képzettebbek, olvasottabbak vagyunk, mint hajdan. Jobban használjuk a nyelvet s a szaknyelvet is, és kép-ismeretünk, szabad asszociációink a művészettörténeti korok közt alapjaiban növekedtek, mélyültek. S minden bizonnyal kitartó szeretetünk is választott munkaterületünkön!

A sok ismétlés, variált ismétlés, transzgresszió, párhuzamállítás és mellérendelés árnyaltabb, mozgékonyabb képzetet ad immár az áttekintett korokról, ezáltal biztosítva majd (de máris!) a kortárs művészet irányában is a nyitottságot, bátorságot, elfogadókészséget!

Szólj hozzá!

2020. február 14. péntek

2020.02.27. 09:28 muvtkorhmv

 

 

Vég-előtti végső vég, s egyre jobb! Máriánk vezényletével összeáll a műsor, s nem rosszabb egy (paraszt)hajszállal sem a korábbiaknál! Csak hát, aggodalmas gondolatok járnak fejünkben: Life after Rembrandt?! Hogyan is lesz ezután? Egy egész évnyi magasrendű gyönyörűség és megkérdőjelezhetetlen nagyság után nem lesz-e megalkuvás bármely rákövetkező téma? De hisz annak idején nem is oly nehezen fogadtuk el a manierizmust is a nagyszerű reneszánsz után… Az elmaradt barokk mesterek felé forduljunk? Szenteljünk egy esztendőt a barokk épületeknek és szobrászatnak? Vagy a csendéleteknek és tájképeknek? Kezdjünk hozzá minél alaposabban a magyar barokkhoz? A Csoport együtt fogja meghozni a döntést!

Egyelőre a mostani Nyílt lázában égünk, s ma még nevettünk is egy jókorát, méghozzá Nabukodonozor kárára – s a Pagony örömére! Editkénk segítő közreműködésével…

Szólj hozzá!

2020. február 7. péntek

2020.02.27. 09:27 muvtkorhmv

 

 

Nehéz lesz a Pagonynak Rembrandttól megválni! A mai próba-bemutatók közepette (Amszterdam, grafikák, a Passió-sorozat) – mindez még bizonyosabbá vált. Egészen nyugodtan kezdhetnénk a művész tanulmányozását elölről -- nem lehetne ráunni soha, s teljességében megismerni, ki-ismerni sem lehetne soha. De hisz így voltunk a többiekkel is mind! Igazán hűséges, figyelmes és tanulni vágyó közönsége vagyunk mi, a Pagony-kör valamennyi tagja az egymás után sorjázó művészettörténeti koroknak! A megismerés útjai pedig kanyargósak, a munka végtelen, s vele a gyönyörűség s a felfedezés öröme is az.

Hosszú lesz az idei Nyílt is, egész biztosan, de hisz mindenekelőtt magunknak csináljuk e szép rendezvényt évről évre, hogy látva lássunk --, s hogy látva lássanak bennünket, mögöttünk-mellettünk-előttünk pedig a Nagy Amszterdami – aranyfényű ragyogását.

Szólj hozzá!

2020. január 31. péntek

2020.02.27. 09:15 muvtkorhmv

 

Mind erőteljesebbek a lépések, melyek a Pagonyt az idei Nyílthoz vezetik… Ma is készültünk, próbáltunk, ismételtünk, tervezgettünk – s mégis minden újnak hatott, igen, ismerjük az ismétlések erejét valamennyien! Újabb és újabb momentumokat, ízeket fedezünk fel a beszámolókban, sok apró részlet, mely elsőre tán elkerülte a figyelmünket.

A házasságtörő asszony története Kláránk előadásában, némi Talmud-magyarázatot is hozzá véve; a kiállítás szép, és kommentárokkal ellátott képei; Forrai Erzsikénk most-még-izgalmasabb Éjjeli őrjárata a csirkelábak szimbólumának tovább-boncolgatásával… S egyáltalán: az előadások sorrendjének alapos megbeszélése: mi s mi után volna jó, legérdekesebb, pihentetőbb közönségünknek.

Furcsa lesz elszakadni Rembrandttól, mert bár igen hosszan foglalkoztunk vele, érezzük: messze nem merítettük még ki festői, lélekábrázolói, valóságfeltáró világát, és – hiányozni fog, amiként annakidején Michelangelo, Tiziano, Tintoretto, Dürer vagy El Greco is hiányzott még jó darabig.

Szólj hozzá!

2020. január 24. péntek

2020.02.27. 09:14 muvtkorhmv

 

 

 

Bizony, feledhetetlen nap volt a mai, s bizony, egészen váratlanul érte a Kör vezetőjét az ünnepi alkalom effajta, kényes-ékes megülése: a sok-sok „egyperces” megszólalás, vallomások a Csendesektől is, kedves, meghitt és megható megnyilatkozások, melyek a 15 esztendő alatt elvégzett munkát illették. Erre a komplex dologra, mely ma ünnepbe’ csúcsosodott, mondaná a divatos szóhasználat, hogy „jó kis csapat vagyunk mi, együtt”, de ennél sokkal komolyabb, sokkal több, ami itt, Vásárhelyen, péntek délelőtt-délutánonként 15 év óta történik… S az ember csaknem beleborzong a felelősségbe, Csoporttársai megnyilatkozásait hallgatva!

Együtt járunk továbbra is a tudás, tanulás, műértés és műélvezet szép és rögös útjain, barátként, kéz a kézben,

 

lélekben mit sem öregedve egymás- s a művészet adományai által!

Szólj hozzá!

2020. január 17. péntek

2020.01.18. 16:21 muvtkorhmv

 

 

A mai délelőttön megkezdte a Pagony a 15 éves, jubileumi Nyílt Napra, a „Rembrandt-Meeting”-re készülést, mely tartalmasabb (és hosszabb?!) lesz, mint valaha eddig bármikor… (Nem ijesztgetésnek szánjuk e közlést, csakhogy igen sok a kiváló előadás, egyikről sem mondanánk le szívesen.)

Ma három kiselőadást hallgattunk ismétlőleg végig. Először Németh Katinkat egy zenés bemutatóval (Gustav Holst: A bolygók című szvitje ötödik tételének (Jupiter) részlete), háttérben mitológiai jelenetek sorával (görög és római szcénák) a legnagyobb festőművészek ecsetje által, köztük természetesen Rubensszel és Rembrandttal). Igazi élmény volt: nem egy festményt, pl. Goya vásznát Proserpina elrablásáról – még egyetlen Csoporttársunk sem látta eleddig!

Ezután Editkénk adta elő gondolatait a Belsazár lakomája című festmény történelmi-vallástörténeti-legendabeli hátteréről és magáról a borzongatóan különleges, fény-árnyékos és kosztümös képről.

Marika egy vég-stádiumban lévő izgalmas előadást produkált, rengeteg képpel Rubens és Rembrandt művészetét összehasonlítandó. S bár ezt az előadást és vetítést már látta a Csoport – nem tudtunk betelni vele, érzékelvén újra a két zseniális művész roppant különbözőségét a roppant azonosságokon belöl.

Volt még egy fiatal vendégünk is Cz. Viola személyében, ki szakdolgozatát készül szentelni Csoportunk andragógiai-gerontológiai-, önművelő tevékenységének.

Szólj hozzá!

2020. január 10. péntek

2020.01.11. 09:18 muvtkorhmv

 

 

 Ma Svédországban jártunk, s bár ott élni a sok sötét és hideg és jeges eső miatt biztosan nem szeretnénk – az előadásból egy rendezett, biztonságos, gazdaságos, feleslegességektől ment’, igen szép, különleges ország képe bontakozott ki. Hazafelé az Önképzőkörről, honfitársaink fáradt, elgyötört ábrázatára, a ráírt gondokra pillantva – jogos tépelődés fogott el.

Az előadás, a vetítés nagyszerű volt Forrai Erzsikénk részéről, jó volt követni figyelmét a hétköznapok apró dolgaira is, nemcsak a gyönyörű tájakra, monumentumokra… Plasztikusan állt elénk egy messze északi ország a mienkétől oly különböző, egy másik-európai képe.

A sorok írója talán a jávorszarvasok közt, esetleg a védett békatelepen tudná egyelőre szerény önmagát hitelesen e gazdag és komor egű országban elképzelni. Szegény kicsi Dánia, Hamlettel együtt: az ágyúcsövek még mindig arrafelé irányulnak!

Jövő héten pedig megkezdjük a Nyílt Napra való erős készülődést: mindannyian várjuk a termékeny ismétléseket-bevéséseket, melyekre mostantól heteken át számíthatunk!

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása