Art.Pagony

Ma megértettük, mit is kell elképzelnünk romantikus építészeti stílus alatt! Ez eddig valahogy egyáltalán nem volt tiszta, sőt homályos volt a sok neo-val, ámde a bizánci és mór motívumra történt rámutatás a reveláció erejével hatott. És a régi témák látványos és radikálisan szabad kezelése is feltűnt. Mégpedig éppen egyik úticélunk, a Fóti Templom kapcsán, és Ormos Zsuzsink szakértői tolmácsolásában láthattuk-hallhattuk mindezt. Hamarosan puszta szemmel is megpillantjuk, amiként a Királyrétet, a Csóványost és a Vácrátóti Botanikus Kertet is: kedden a Csoport egy csoportja indul a Börzsönybe, s a többiek hazavárnak minket…

Csodálatos, vad vidék lehet ez, váraival, erdeivel, vulkáni maradványaival, Duna fölé magasodásával még akkor is, ha a tengerszint fölé magaslás nem túl nagy is. Ámde a mi alföldi szemeinknek (és lábainknak!)… Az ország leg-szívébe megyünk, s lehet, aranyrögökkel térünk vissza, továbbá cserjék szelíden bólogató képével feltöltekezve. S akárhová térünk: Károlyikra lelünk. Rétegvulkán peremeken járunk majd, andezit-tufán és agglomerátumokon, de érzékelheti a figyelmes szem a 30 millió évvel ezelőtti oligocén- és a 25 millió évvel ezelőtt volt miocén ős-tengerek lerakta üledékeket is. S ha szerencsénk van, egy kilátóról megpillanthatjuk a Bugyihó (632 m) vagy a Jancsi-hegy (586 m) csúcsait!

Július 5. szerda, már nem is kommentáljuk, de ez az utolsó egy jó ideig…

Kláránk egy komplett Rubens-életrajzzal örvendeztetett meg bennünket, s holott azt mondta: gyenge kis kiadványból dolgozott, minket lenyűgözött ez az előadás, a révén feltáruló életpálya, s mögötte e kortörténet. Valóban, Rubens egy művész-fejedelem, utazó diplomata, királyok és nagyurak kegyence, két álomszép feleség tulajdonosa (a kettő harmonikusan váltja egymást…). Óriási műhellyel dolgozik, hogy elláthassa egyre bővülő feladatait, megrendeléseit, s ahol csak jár, megbecsülést, jó érzéseket hagy maga után. Rég elfelejtettük már neki húsos asszonyait, rút szatírjait, bacchanáliáit, hiszen oly ördögi ügyességgel bánik a rajz- s a festés eszközeivel, s egy teljes világot varázsol mindenüvé, ahol jár és dolgozik.

Jövő alkalommal a börzsönyi útra készülünk, reményeink szerint azok örömére is, akik nem tudnak most velünk jönni!

Hosszú még a nyár, sokat lehetünk együtt szeptemberig,

s bizony, Zsuzsinknak igaza volt: jó kezdés a barokkhoz Rubens Péter Pál művészete!

Végre péntek (de jövő héten megint szerda lesz… micsoda nyár!); végre péntek tehát, s még mindig Rubens, sőt annál is inkább! Németh Katink egy nagyon izgalmas sorozatot vetített: Medici Mária nagyszabású (vagy Rubens /a flamand Homérosz; a festészet Homérosza/ ecsetje által nagyszabásúvá tett) életrajzát 58 méter hosszban, 7 méter szélességben, mára már „csak” a Louvre termeiben… Ismét komoly leckét kaptunk a barokkból: miként ürül ki a mélyen átélt, nagy súlyú tartalom a technikailag, festőileg grandiózus, magával ragadó és meggyőző festőóriások kezén, önhibájukon kívül, egy megváltozott kor szellemét (vagy szellemtelenségét) követve. Láttuk Rubens átlós szerkezetű, szélfútta, nyugati szél dúlta (l. Shelley ódája!) óriásvásznait; mondhatatlan és sokszerű vöröseit, bíborait, pirosait; erőtől dinamizált húsos asszonyait tizianói finomságú arcokkal, aranyhajjal, és sorolhatnánk tovább e hatalmas művész életerőtől, fáradtságot nem ismerő lendülettől teljes festői teljesítményeit! S hogy Medici Mária jó anya volt-e? Ki tudja már meg a térben és időben, s hogy mi is történt voltaképpen abban a gyászos hintóban a nagy háború előestéjén; s hogy a két hercegnő, mikor kicserélték őket a francia-spanyol határon, vajon megölelték-e egymást, s találkoztak-e utóbb még a kerek életben…

S hogy léteznek-e egyáltalán a tritonok a marseille-i kikötő hajdani tereit leszámítva…?

Jövő szerdán Kláránkat hallgatjuk a nagy Rubens életrajzából, vetített képekkel. Éppen eléggé elő van készítve a Csoport a tudásszerző élvezetre!

Szerda, reggel: nyári működésmód, azon belül is speciális. De az érdeklődés, a jelenlét intenzitása – a szokásos.

Előbb Mihályné Erzsikét hallgattuk régebb óta húzódó Szent Péterével, kinek élettörténetét, Krisztushoz fűző sokszerű viszonyát most alaposan megismerhettük: a már tudott momentumokra újak rakódtak, s a Quo Vadis? kérdés is megtöbbszöröződött, s felvetődött a Tékozló fiú párhuzamos története is Péter elhívása kapcsán. Erzsike saját utazásainak képeivel tette színesebbé, élményszerűbbé mondandóját, s bizony, akármeddig elhallgattuk volna, mivel Péter története mindannyiunk gyengeségeiről is szól, s a Vatikán emlékhelyeihez még csak a legvégén érkeztünk el…

Utána ismét Jutkánk következett németföldi barokk kastélyaival, nem kevesebb érdeklődéstől kísérve, mint eddig. Az épületkülsők s a tér-beépítés szigora, ámde odabent az elmondhatatlan, burjánzó pompa: ezt éreztük valamennyien. A kertek, utak mesterkélt, mérnöki rendje, természetellenes szépsége; a mennyezetek, lépcsőházak, kapuk, falak, szoba-belsők szecessziót előlegző gazdag ornamentikája. Tükrök és galériák, illúziókeltő ábrázolatok, függönyök, erkélyek, burjánzó díszítés – és pompa mindenütt: ismét gazdag lecke a barokk világából!

Még hogy Benczúr?! München és -- de: Franciaország, mintavétel onnan, Németföld számára… vagy hogyan is? A mai foglalkozáson Jutkánk által bemutatott szuper-prezynek ez csupán a legvége volt, s a sok információba, vetített szépségbe, barokk épületszerkezetbe, konvexbe és konkávba beleszédült elménk ezt már alig bírta fogni, holott épp hogy magyar vonatkozás volt! Igen, Benczúr Gyula tkp. maga is barokk, művészetében a századfordulón egy főúri neobarokkot képviselt!

Kastélyokat, parkokat, erkélyeket és szobrokat, mennyezeteket, szökőkutakat és lépcsőházakat (hisz megérthettük, még ezeknek is megvan a maguk rejtelme!) láthattunk ma másfél órán keresztül Itáliából és a franciák vidékeiről (akikről, mi tagadás, túl kevés szó esik óráinkon; s akkor mit szóljanak a svédek, albánok és koreaiak a maguk sajátlagos művészeti korszakaival…? végtelen tudatlanság párosul bennünk végtelen tudásvággyal),

nyár van, a továbbiakban foglalkozásaink a Könyvtár nyári időszámításához szabatnak,

s eljött az ideje az „extráknak” is!

No meg: a börzsönyi, 45 fokot meg nem haladó túrának!

Végére jártunk végre a 3. órája megkezdett itáliaibarokk-prezentációnak, Canaletto és Tiepolo voltak a legutolsók az ismerős és ismeretlen szépségek közül, melyeket a képsor felvillantott előttünk.

Közben pedig meghallgattuk Editkénket is az ellenreformáció hódításának miértjeiről, Loyola Szent Ignácról és a jezsuitákról, e katonai felépítésű szerzetesrend iskolarendszeréről, gyóntatói szerepköréről, s az örök pörről, mely protestánsok és katolikusok közt áll Luther fellépte óta. S mindezen harcok frontjain a barokk szerepéről… Felolvastuk azokat a téma-ajánlatokat is, melyek Rubens megismerésében segíthetnek majd bennünket, de van előtte még egy világi építészet-prezentációnk Jutkánk készítésében; egy vegyes-barokk gondolatébresztő diasorunk, s érlelődnek már Rubens kapcsán is a Csoport vélekedései…

Nincs menekvés: belekezdtünk, benne vagyunk a művészetek története utolsó nagy stíluskorszakában!

Egyfelől ismét Barangolóink útját követtük, de immár nemcsak szóban, hanem Rozgonyi Piroskánk képeivel kísérve – s így még érdekesebb, meggyőzőbb volt, sok festmény-asszociációt is keltettek a látottak. Minél több az ismeret, annál több az asszociáció is.

Ezt követően Németh Katink Tóbiás-vetítését élvezhettük. Az elmúlt órán látott Pozzo-kép ihlette az új prezentációt: Kati nekilátott, és feltárta ezt az izgalmas, szövevényes, kisregényre emlékeztető ószövetségi történetet, melyet oly sok festő vászonra vitt (e képeket is megnéztük, sőt Rembrandt válaszát is láthattuk a témára). Eközben eltöprengtünk azon is, hogy bárhová nyúljunk megismerési vágyunkat követve – a bevégzettség érzése aligha lesz osztályrészünk: mind tovább s tovább lehet és kell kutatni. Itt most a Tóbiás-történet bibliai helyét, sorsát értve; illetve a zsidó történelem asszír és babiloni alávetettségének útvesztőit. Végtelen feladat. Végtelen történet. Hogy a hal motívumáról már szót se ejtsünk…

Később Piroskánk keze munkája ismételten szóhoz jutott (képzavar!): a múltkor elkezdett vegyes-barokk prezentációt az óra végén Pozzónál kívántuk folytatni, de nehezen leltük meg a hosszú bemutatóban a megfelelő helyet. Ámde találtunk mást: izgalmasat, változatosat, s mindegyre a barokk tárgykörében. Nekünk való-e a barokk? Még csak most fog kiderülni, talán éppen a Loyola Ignác-referátumban vagy Rubens robusztus meztelenségei szemlélése közben… s Rembrandt még messze van!

Nos, hazatértek Barangolóink, és kis élménybeszámolóra kapacitáltuk Őket (legközelebb pár képet is láthatunk majd Aggtelekről, Subalyukból…): egy csoda lehetett, amit Észak-Magyarországon láttak, s ismét csak az az örömteli érzés fogta el a hallgatót, hogy szeretett Magyarországunk minden zuga szebbnél szebb helyekkel van tele, s e helyek immár, javarészt, helyreállítottak, múzeumi vezetéssel, kísérő programokkal ellátottak, s csupa-csupa kuriózum van közöttük… Várjuk a jövő heti képes beszámoló-kiegészítést!

Ezt követően Piroskánk (a „Megnevezhetetlen” nevet kap!) nagy barokk-prezentációját kezdtük nézni, mely Itália vidékét térképezi végig a festészet szemszögéből, s sorolja nékünk az egyelőre még ismeretlen kiválóságokat.

Mi a barokk közös stílusjegyeit gyűjtögettük össze először magunktól, messze nem állhatva meg ama elsőként kijelölt tízes számnál, mert máris sokkal több jellemzőt tudtunk ennél. S a festmények csak még szaporították a részleteket, leágazásokat! Ámulva néztük a némileg már ismerősnek tetsző Caravaggiót, fényeit és árnyékait, és furcsálkodva, kissé idegenkedve a sok-sok újat, igen, ezt a most következő irányzatot még meg kell szoknunk! Ráleltünk viszont az eleddig sosem elemzett Tóbiás-történetre az Ószövetségből, továbbá elhatároztuk, hogy jövő órától Rubenst jelöljük ki a magunk számára mint a barokknál is barokkabbat, s őrajta trenírozzuk magunkat legelőször…

Nagyon kevesen (kb. 12-en!) voltunk ma órán!! Muszáj lesz intézkednie a Kör vezetőjének, hogy vagy-vagy, tessenek dönteni a tagok, hogy Tájak-Korok vagy Pagony, mert lám, ma a fél csoport kirándult, mi meg csaptunk egy szabad-prezentációs szabadnapot, kedvünkre, a címe Barokk-ka volt, s bizony, alaposan a barokkról szólt, de másképp… Az igazsághoz viszont hozzá tartozik, hogy a Pagony-tagok oly igen szeretik és becsülik egymást, hogy vígan azt kívánják: maradjon e Körben mindenki szabad, s örülnek, ha bárki bárhol másutt is kalandozik, kikapcsolódik, jól érzi magát, valóban.

Mi viszont – ugyancsak valóban -- elő-barokkoztunk, indítva Velázquez elmaradhatatlan Udvarhölgyeivel, majd a belőle kinövő Szövőnőkkel, hogy folytatódjék a történet Caravaggio és Rubens egymásra épülő, egymásba kapcsolódó Sírbatételével, de a barokk-imitáló, újrealista, drámai Csernus Tibor s a szürreális, de barokk nyomon (is) járó Csáki Róbert képei is előkerültek. Hogy a legvégén mégis Rembrandt Saulját és Dávidját és Tékozló fiúját csodáljuk, mert ez, ezek a művészet egész történetének leg-csúcsai!

Rozgonyi Pí szép prezentációjába már nem szerettünk volna belekapkodni: meghagyjuk neki a következő foglalkozást. Ha addigra hazatér a prezy tulajdonosa a Tájakból s Korokból, magával hozva pagonyista társait is…

És volt egy nagy konferencia szeretett Könyvtárukban, s minden finom sajtos pogácsa, bizony, nálunk landolt a végén. Mert megérdemeltük!!

Igen, ez már a barokk… És Nyílt Nap-érzetünk volt a mai foglalkozáson, hiszen kedves vendégeink jártak a Körben, pártfogóink és barátaink, mivel e megnyitottságot ma maga a Könyvtár mint programot kezdeményezte. Ormos Zsuzsinkat hallgattuk, épp jókor: öröm a vendégeknek, s öröm nekünk magunknak is – egy áttekintés a teljes barokkról, egyszersmind kedvcsináló, ismétlés és előkészítés egyszerre. A Csoport (a Pagony) vezetője („Erdőmester”) pedig töprenghet, mi is volna ezután a legjobb haladási irány, mi legyen a vezérfonal, melynek mentén bejárjuk majd – évek alatt – a barokk kronotoposzát… (a Pagony szépen utánanéz e fogalomnak, s látja varázsos auráját az idegen szavaknak s az elméleti fogalmaknak!). Mindenesetre: lehet, a mi Pí-nk prezentációjával folytatjuk, mely áttekintést adhat a barokk festészet egészén; utána hallgathatjuk-nézhetjük Juditunk „tollából” a világi barokk építészetet; hogy utóbb mégis rátérjünk valamelyik óriásra, személy szerint – Zsuzsink intencióját követve – Rubensre. A döntés a küszöbön áll!Igen, Rubens – az igazi, mindenek feletti barokkság! Mert Caravaggio naturalista is lehet, Rembrandt mindenképp mély-realista, Velázquezt az impresszionisták nevezték meg ősükként, Vermeer pedig telve van allegóriákkal, szimbólumokkal… Igen, Rubens lesz a legjobb óriás-kezdés!

Elkezdtük a barokkot, s Szalma Jutkánk egyházi építészet prezentációját nézve-hallgatva, máris érzi az ember, hogy az egyik legfontosabb, legművészibb, leg-invenciózus korszakba lép most; és máris úgy gondolja ez az ember, hogy neki e korszak lesz a korszakok korszaka, és sosem szeretné abbahagyni… erre van is jó esély az időben: látjuk magunkat 5-6 esztendő múlva kisebb mozgás-segítő készülékekkel, köhécselve, messze 45 fok alatt, de hónunk alá csapva Rembrandt, Caravaggio és Velázquez lapjaival mozogni a szédületesen megújult Könyvtár felé -- még mindig pénteken, 15 órára.

Jutkánk a barokk építészet valóságos arzenálját mutatta be másfél óra alatt Itáliától Angliáig, Bécsig, Prágáig, Francia-földig, ismertetve a stílusjegyeket, érzékeltetve egy misztikumra, transzcendenciára, pompára és monumentális rendre kész gazdag világot kupolák alatt, tiszta színaranyból… Hát ezzel fogunk ezentúl foglalkozni! Sok jó kedvet, sok jó referátumot hozzá!!

De most aztán! A Pagony azt vallja (méltán!), hogy: „Három a magyar igazság!” S eszerint járt is el ma, amikor megnézte a harmadik visszaemlékező és felidéző fotó-gyűjteményt is gyönyörű délvidéki utunkról. Elmondhatjuk most már valamennyien, hogy a kirándulás minden állomása bevésődött, ismétlés által végképpen rögzült véges kapacitású agyunkban, felismertük ismét a Tudás Anyját, ki nem más, mint a mély-ismétlés… Új és új képek szép utunkról: mindig más válogatásban, más szubjektum interpretációjában. S végtére olyan lesz az emlék, mint az ezerszínű forgó gömb; mint az igazság, mely voltaképpen nincs is, hisz csak igazságok vannak… De van Herkulesfürdő is, ha másutt nem, hát saját imaginációmban, forever.

Jövő órán jóvátehetetlenül és mértéktelenül megkezdjük a barokkot, hogy négy-öt évig abba se hagyjuk. Segítsen bennünket a térben és időben ama ezerszínű forgó gömb s csillapíthatatlan kíváncsiságunk!

1.Hajnóczy a könyvtárban. …a kékből kell kiindulni… Vége/láthatatlan párbeszédben. Hajnóczy-tanulmányok V. Országos Hajnóczy-konferencia, Szeged, Grand Café, 2015. május 7-8. Szerk. Cserjés Katalin, Hoványi Márton, Nagy Tamás. Borítóterv: Csenki Nikolett. Kiadja a Hódmezővásárhely-Szegedi KÉP-SZÖVEG Testvérület, nyomdai munkák: Yes-Press 2001 Bt. Tótkomlós, 2016

Benne Cserjés Katalin 3 tanulmánya és előszava, jegyzetei

Oldalszám: 174 lap, fekete-fehér és színes képekkel

Bolti ár: 2.200 Ft

Előversengés

(az egész kötethez fűzöm gondolataimat)

Egy gyűjteményt vesz most kezébe az olvasó: vegyes anyagot legutóbbi éveink műhelymunkáiból. Mindarról és mindabból szeretnénk mutatót adni, amivel foglalkoztunk, ami foglalkoztat bennünket. Nem fejeztük be a Hajnóczy-szövegek világának pásztázását, de e kötet valamilyen módon mégis lezáró- és fordulópont; mondom – gyűjtemény; miscellanea. Akár mi magunk, a több mint tíz esztendeje működő Hajnóczy-műhely a maga rizómaszerű kiterjedésével, sarjadásaival, elkanyarodásaival, felizzásaival.

Szeretnénk remélni, hogy kíváncsi és megértésre nyitott olvasónk (Boccaccio bölcs elefántja az „arisztokratikus regiszterből”) látószöge lesz az, mely kinek-kinek egyfajta teljességet generál e sokszerűségből.

Hajnóczy-értőkhöz, kalandvágyókhoz, a talányok kedvelőihez, a szabad gondolatot mindennél többre becsülőkhöz szeretnénk szólni e kötet lapjain,

hiszen

(…) Új szerelem, el ne felejtsd, ilyenkor tél van a tanyákon és a kék erdészházban. A tanyaudvart a fehér szegfű lassan körbejárja, a gyertyánerdőben a vadász bokáig gyémántban áll. (…)

TARTALOMJEGYZÉK

FINOM, FŐZELÉK

Cserjés Katalin: Előversengés

Reményi József Tamás: Egy hűvös, félmeztelen szőke

Nagy Tamás: Ja, van 1 nő

Hoványi Márton: A Műhely mint előszó/szoba

Szörényi László: Végzetes vízszintesekkel / elkészül a város címere újra

Dobai Péter: Kommentár a Partizánok című hagyatéki szöveghez (levélrészlet)

AZ IGAZI KÉK

Cserjés Katalin: „… a kékből kell kiindulni…” – Hajnóczy a könyvtárban

Németh Gábor: “NINCS KARIB-TENGER!!”, avagy a gyávaságról

Nagy Tamás: Alexandriai körök avagy az értelmezés hatalma

Szkárosi Endre: Újraolvasás: a Lowry-kapcsolat

Tóth F. Péter: Béláim azúrban – párhuzamos életrajzok –

Sipos Márton:  Filmszerűség Hajnóczy Péter A szekér című szövegében

Bencsik Orsolya: Halálmagyar – kis va(j)dmagyar –

EFFÉLÉKET DOBOTT EL

Hoványi Márton: Hajnóczy Péter hagyatékának antológiája

Árulás

Föloldozás

Partizánok (filmvázlat)

Tányéraknák

Jézus

Lidi mama

MOSZKVA TÉR BLUES

Bagi Anita: A szakács mottóinak feldolgozásáról

Cserjés Katalin: Eltávolított mottók emlékei

Rákosné Horváth Erzsébet: A szakács mottói

Dányi Ágnes: A szakÁCS mennyei útja

Hoványi Márton: A szakács, Daphnisz és Khloé

Hoványi Márton: Imádságos részegség

Pótáriné Hojcsi Zsuzsa: „Zsonglőrködni, drágám, ha dől az ég.”

E(KÉP)PEN

Németh Gábor: A józanság révülete

SE SZERSZÁM, SE BARKÁCS

Cserjés Katalin: A Hajnóczy Péter Hagyatékgondozó Műhely bemutatása

2.Álló csillagok. Egy gondolkodás (koncentrikus) körei. Vegyes tanulmányok. Szerző: Cserjés Katalin. Szerk. és borítóterv: Csenki Nikolett. Lectum Kiadó, Szeged, 2017

Oldalszám: 450 lap, fekete-fehér képekkel

Bolti ár: 4.500 Ft

Előszó

Álló csillagok. Tanulmányok egy gondolatkör vonzásában

Miért az asztronómia?

Eszmélkedői, majd elmélkedői pályámat – észre kellett vennem – hosszú évek óta állócsillagok kísérik. Ha állnak – nem kísérhetik. Képzavar. A gondolkodói pálya az, mely időről időre oda fordul, oda tér ezekhez a sugárzó gócokhoz (részben örököltek, nagyobb részt választottak). És ha néha megtagadni látszik is őket, évekre eltávolodván tőlük – aztán visszatér, újraolvasót tart, ismét megtalálja önmagát bennük.

Madách, Hajnóczy, Krasznahorkai, El Kazovszkij, s a kép-szöveg viszonyok legkülönbözőbb nemei, rájuk utalok a tanulmánykötet címében. Hozzájuk társulnak, vélük fognak kezet mind a többi témák is.

Álló csillagok (visszatérő gondolatmenetek, akár nyelvi szekvenciák is) találhatók nem egyszer az egyes írásokon belöl is: egy gondolkodásmód, a művészethez való viszonyulás, hozzáférés sarokkövei – szöveghatárokon átnyúlva létesítenek kapcsolatot az elkülönböződő témákkal. Vegyék észre ezeket, kedves Olvasóim, s nézzék el nekem – ne önismétlésként, ellenben hangsúlytevésként érzékeljék!

(Vannak más álló csillagaim is. Ezeket azonban már megnevezni sem merem. Ezek állanak legközelebb hozzám. Oly félelmetesen közel, hogy még egy élet kellene, hogy írni merjek róluk. De nincsen másik élet.)

Forgassák haszonnal, vonzalommal e kötetet!

Szeged–Hódmezővásárhely, 2017. január végén

Tartalomjegyzék

Előszó

-Az Űr, a Küzdés és a Stricture. Madách-tanulmányok

Hány Prága-szín van Az ember tragédiájában?

Az ember tragédiája kéznyomai Krasznahorkai László

Háború és háború című „világregényén”

Lehetnének-e Az ember tragédiájának további színei?

(Hajnóczy Péter egy disztópiája és Madách drámai költeménye)

Veszelszky Béla – a „Küzdő Ádám”

Mise en abyme Az ember tragédiájában: London vásári bábjátéka

„Egy arkhimédeszi pont” a Tragédia szövegében: Ádám még utoljára az Úrhoz

fordul…

Cserjés Katalin – Országh Katalin: Áldás vagy átok? Hermész jelenléte a

Tragédiában

Madách határai: Transzgresszió és metalepszis Madách Imre nagy művében

Ádám és az Ördöge (– álom az Ördögről –)

Emlékezés és társítás: Ceruzasorok Madách Imre és Esterházy Péter kapcsán

sosem

-Dimorphoteca, a Lebegő Orgonagyökér és a Kék Ólomkatona. Hajnóczy-írások

A Hajnóczy Péter Hagyatékgondozó Műhely bemutatása

Motívumok áttűnése: „rá-olvasás”: Hajnóczy Péter: Pókfonál (szövegelemzés)

Forgatókönyv vagy partitúra? Hajnóczy Péter: A szertartás; szövegelemzés kontra

Samuel Beckett: Film

A csoda Tihanyban történt: Zirc helyett Tihany; Hajnóczy a Balatonnál

Jézus elhajította a véres kést (A blaszfémia látszata mögött egy konferencia sajátos

iránya)

Walesiek, lengyelek, koptok és szárdok… nehéz sorsú kis népek-népcsoportok

Hajnóczy Péter prózalapjain

„… a kékből kell kiindulni…” Hajnóczy a könyvtárban –

„… a gyertyánerdőben a vadász bokáig gyémántban áll…”

-Bábel, az Albergeria, a tányéros csendélet és a bábu. Vegyes dolgozatok

„A deskripció nem megfutamodás”: Széljegyzetek és vázlat

„… felkapja, majd elereszti szálait…”: Egy korai Ottlik-szöveg szőttese

(Szempontok A rakparton olvasásához)

449

Dobrudzsában, Moldvában: Emlős-viselkedéstani jegyzetek (Váradi B. László

írásairól): Csángó vagyok (néhány gondolat Gábor Felícia könyvéről)

Médiumok térközein: Ld. Pieter Bruegel Babel-tornya mint világ- és

szövegszerkezeti

– eleven hal – fejezet egy könyvből, belé-írott képpel

Keresd a paratextust! Nagy László egy kép-verséről

Kiáltás Csontváryért s a világért: Nagy László két (el nem feledett) újra felfedezett

költeményéről: Csontváry; Seb a cédruson

„Nincs olyan nagyon sok változat, de azért van bőven”: El Kazovszkij Vajdalapjairól

(Második megközelítés)

Kátránykép aranyrámában: Széljegyzetek egy Tolnai-kiállításmegnyitó rétegeihez

A tanulmányok első megjelenése

Képek jegyzéke

Emlékezés, örömteli felidézés és visszatekintés, ismételt átélés – ebben volt része a mai foglalkozás minden tagjának, hiszen a ma egy hete lezárult vajdasági-szerbiai-romániai, de legfőképp és helyesen szólva -- al-dunai, délvidéki, vaskapui, herkulesfürdői, torontálvásárhelyi és palicsi (és sorolhatnánk még!) utunkról vetített a kirándulás fő szervezője, Szabina, és saját professzionális (és igen lírai) fotósunk, Haranghyné Ancika. Közben Mihályné Erzsike, Bagi Marika és Rozgonyiné Pí (sic! lesz, aki érti!) is termelik és küldik a csodaképeket, köszönet értük. Ott volt csaknem mindenki az órán, és megnyugtattuk, biztosítottuk a kiránduláson részt venni nem tudó keveseket, hogy hiányoztak, s most legalább képeinket és emlékeinket szeretnénk Velük megosztani.

Köszönjük a három szervezőnek: Szabinának, Marikánknak és Ormos Zsuzsinak a sok munkát, segítő törődést, szervezést,

a Csoportnak pedig a szokott türelmes, elfogadó, mindennel elégedett, nem zúgolódó, „strapabíró”, derűs, öniróniával telt magatartást!

Szépséges, hajdan magyar, most szenvedő, nehéz sorsú, nehéz történelmű, nehéz jelenű, de szépséges tájakat magáénak mondható földeken jártunk, s láthattuk a tengerré válni akaró s tudó Dunát, melybe immár a mi kis Tiszánk vize is belekapcsolódott, futva utánunk idehazáról. Herkulesfürdő szépsége, pusztulásának fájdalma, Torontálvásárhely, Zenta kitartó magyarsága, Nándorfehérvár büszke orma, Pétervárad és a Kinizsi-vár kőszikla ereje – nem feledjük ezt a szépséges, szívbe, értelembe markoló utat sem nagy útjaink méltó sorában!

Legközelebb még Ancikánk befejezi vetítését, de utána azonnal kezdjük is hosszú, csaknem végtelen barokkunkat, éspedig Jutkánk egyházi barokk építményeivel!

-és készülünk a nyárra, a Börzsönybe, Marikánk intenciójára és tervei mentén-

Mához egy hétre Temesváron leszünk, hazaindulóban; ma pedig Juditunk Temesvárról vetített nekünk, utunk utolsó állomásáról, Szabina pedig Szabadkát és Palicsot mutatta be, miközben Kosztolányi s érintőlegesen Csáth Géza, Tolnai Ottó volt a tét, sok szép verssel… Igen szép út elé nézünk, nem cserélnénk se Párizsra, se Londonra: régi magyar vidékeken, mondhatatlan természeti szépségek közt járunk majd négy hosszú napon át!

A szecesszió mindenütt jelen lesz paloták, kúriák, üvegablakok és Roth Miksa formájában/képében, s a művészet, költészet más nyomai is ott lesznek egy szeretett, régi formáját már csak képeken, regényekben s a mi emlékezetünkben, elképzelésünkben vissza-alakított tájban, visszaforgatott időben: idő-utazás színes tintákkal, álmodva. Kár, hogy nem jöhet velünk mindenki, de visszük magunkkal a nem-jövőket is, mert egy, szoros szeretet s baráti érdek összefűzte Csoport vagyunk – Pagony határon belöl s kívül… Csáth Géza Varázsló kertjét, Varázsló halálát s Kútbanját el kell még olvasnunk együtt, amiként Tolnai Ottó OSZK-kiállításmegnyitóját is – hozzátartoznak a Délvidék erős érzetéhez!

A barokk pedig – türelmesen vagy türelmetlenül --, de ott vár ránk az útkanyar mentén; vár, hogy hazatérjünk végre Őhozzá is!

Editkénk tolmácsolásában ma valóságos diák-élményben volt részünk: hosszan hallgathattuk Az arany ember Senki-sziget epizódját s a könyv utószavát. Kisdiákként ámultunk nagy írónk ábrázolóművészetén, kifejezőkészségén, atmoszférateremtő erején; beleéltük magunkat a cselekménybe, az utoljára réges-rég olvasott sorokba.

Herkulesfürdő ugyanígy érdekelt bennünket, s mind jobban fájt valamennyiünknek e csodás, mind természeti-, mind kulturális javakban gazdag táj gyors-lassú pusztulása. Mindaz a csoda, szépség és érték, amelyet már sosem pillanthatunk meg; amelyek felett csupán elhajózni lehet már…

Elolvastuk vigasztalásul Arany János szép balladáját a bájos Rozgonyi Cicelléről Galambócnál, de szóba kerültek más írók is: Csáth Gézát megemlítettük, de mint Kosztolányi Dezső unokafivérét, a következő órára hagytuk. Danilo Kišről (A holtak enciklopédiája) és Tolnai Ottóról (az Azúr enciklopédistája) is megemlékeztünk, az előbbi művész esetén szóba hozva barátját, Esterházy Pétert is, felemlegetve a novellaadományozás hírhedt eseményét (Dicső halál meghalni a honért).

Talán Herkulesfürdő, s annak pusztuló állapota volt a legmegkapóbb s legfájdalmasabb: a fotók ereje, az emlékezés, a múlt ereje: az eltűnt idő nyomában…

Legközelebb, a kirándulás előtti utolsó alkalommal Szabadka, Kosztolányi Dezső, Csáth Géza, s majd Temesvár városa lesz a tét.

Ismét vajdasági-délvidéki utunk eljövendő szépségeiben merültünk el a mai foglalkozáson. Németh Katink Torontálvásárhely soknépű, tarka etnikumú, izgalmas történelmű világát mutatta be számunkra, Szabina kiegészítéseivel. Nagy öröm lészen számunkra Széchenyi Jolán tanárnő megismerése, aki e vidéknek – láthatóan -- mentora és „Nesztora”, Thomka Beáta pécsi professzornő hajdani tanára, múzeumalapító. De érdekes lesz maga a szabályosnak tűnő kis település is, az álomra hajazó „egyenes labirintus” (ama fasor), s a templomok úgyszintén.

És ott lesz Szendrő és Szörény vára s vidéke, a síkságra kiérő, hihetetlen, de tán 1000 méterre szélesülő Duna Traianus császár rég-elpusztult, de sosem feledhető hídjával. S majd a belgrádi Kalemegdan, a folyók egybefolyása – nagy Hunyadink vitézkedéseinek helye…

Hegy, szikla, víz és lapály – a régi, gyönyörű Magyarország színhelyein járunk nem is oly sokára. S váltjuk be máris a jó kis dinárokat és leieket kekszre, kávéra, helyi különlegességekre költendő!

Jövő alkalommal Editkénket hallgatjuk Az aranyember regénykezdő leírásaival, de szóba kerül majd Rozgonyi Cicelle s A varázsló kertje is!

Ismét kirándultunk a mai órán, méghozzá a Délvidéken, az Al-Dunán, végül a Vaskapunál. Zsuzsink kettős vezetése mellett előbb az aracsi pusztatemplom minden részletét, építészeti és régészeti titkát ismerhettük meg egy alapos prezentáció, mindenre kiterjedő vetítés és építészeti vezetés mellett (egy másik, sokkalta hatalmasabb Csomorkány!); majd Galambóc vára s a tengerré szélesülő Duna következett – Rozgonyi Cicelle hősiességének régi helyszínei… A római építkezések nyomai, Széchenyi István tervei, Baross Gábor, Decebal és Traianus, Tiberius, Zsigmond király s a félelmes török seregek voltak kísérőink a vad sziklák, a morajló ár, a Mednyánszky megfestette elmondhatatlan táj szemlélése közben, s igen, hamarosan mi magunk is ott, pontosan ama partokon, ama szirteken, várfokokon és hajófedélzeten leszünk, melyek látványában ma gyönyörködhettünk. Ormos Zsuzsi után Máriánk ismételte, részletezte múltkori földrajz- és történelemóráját a Vaskapu mentén, s még koránt sincs vége az előkészítő beszámolóknak! Szabadka, Palics, Temesvár, a Kalemegdan és Szendrő vára még felmutatásra vár!

Egy hét múlva folytatjuk; de másféle megmérettetésre is készülünk: tagtársaink a „Világ nagy múzeumai” programjában is előadói-bemutatói részt vállalnak.  

Elkezdtük hát kirándulásunk előkészítését, s meghallgattuk az első vetítettképes előadást: Szalma Jutka beszélt, s ismét épületekről. A szecesszió történetéből villantott föl epizódokat, izgalmas képekkel,

majd rátértünk áprilisi délvidéki utunk állomásaira, s Szabadka és Palics szép épületeit vettük sorra. Egy másik Nagyvárad! – jutott eszünkbe egy korábbi prezentáció, egy korábbi kirándulás. Róth Miksa nevével is sokszor találkozhattunk, amiként Raichle Ferencével, Lechner Ödönével, Komor Marcelléval is. Nem csupán az épületekkel ismerkedtünk, de kissé beleláttunk tervezőik életrajzába, sorsába is, ezáltal Szeged is szóba került.

Judit után Bagi Máriánk következett a régi s az új Vaskapuval, a sebesen rohanó vad folyóval, Széchenyi álmával, s még hamarabbról: a római császárok elgondolásaival, nyomaival. Hajózni fogunk, s tán Szörény váráig is eljutunk – reménykedünk most már, de Marikánkat még egyszer meg kell hallgatnunk, mert kevés volt az idő minden részlet megfontolására, hisz időt kellett szakítani a Nyílt Foglalkozás frissen elkészült képeire is,

köszönet érte készítőjüknek!

Ma végre írhat az Oktató, nem kell tovább titkolóznia, s talán kis időre elégedett is lehet, sőt büszke, oly jól sikerült a hétfői rendezvény: megvan hát az érettségi, s Ancikánk révén ma a hitelesített érettségi bizonyítványhoz is hozzájuthattunk, legalábbis a kiemelkedő szépségű formanyomtatványhoz, pecséttel, képpel, ahogy kell.

Továbbá ma, Eszterkénk figyelme révén, Arany János születésére is emlékezhettünk, méghozzá két szép és csupa-romantikus Petőfi-szöveggel, Eszterke múlhatatlan tolmácsolásában. Petőfi arcai, humora, változékonysága, elképesztő szövegépítő indulata, képességei!

Beszéltünk Jákob és/vagy Jakab botjáról is, de e kérdést nem tudtuk kellő alapossággal megvitatni, Ó- és Újszövetség határán lebegve vagy botladozva, cikázva az elképzelt óhéber s a Vulgata nyelvi világai közt.

Készülünk most már a barokkra (azt már a főiskolán fogjuk venni!), de előbb a Vaskapuhoz térünk, s e tavaszi kirándulásunkhoz rendelünk előbb pár ismeretterjesztő és kedvcsináló előadást (Temesvár, Belgrád-Kalemegdan, Herkulesfürdő, Galambóc s a többi helyszín sorban, s hogy Csáth és Kosztolányi se maradjon el). Legelőször mégis Pest-Budát látogatjuk meg szerdán, a Műcsarnokot, ahol kifejezetten a Pagony részére nyílt nagy kiállítás a Monarchia ezerszínű festészetéből… Vonatozunk, gyaloglunk, ámulunk egy jót a tavaszban.

Ma aztán már végképpen nem írhat ez az Oktató (nicsak! mostanában megnevezi magát…) semmiről. Mivel akkor leleplezné a hétfőt! Szeretett vendégünk volt máma a főpróbán Fekete Éva biológusprofesszornő személyében, s tetszett neki a műsor: legyen ez mára minden olvasónknak elég! S tetszett a kiállítás is… Mivel mind jobban ismerjük a témát, türelmünk, figyelmünk nőttén egyre újabb dolgokat hallunk ki az előadásokból, így Greco életrajzából s a spanyol történelemből is. Eleszmélkedünk azon, hogy korábban, Velázquezről szót ejtve, mennyit hallottunk IV. Fülöpről, ám most látnunk kell, hogy nagyapjának csupán szürke árnyéka ő: hic transit gloria mundi…És ez sem így van: mire ismét Velázquezhez érünk, ama Fülöp felnő, felserken ismét, a jelenvalóság megnöveli majd.

Egyelőre azonban, hétfő este 7-ig még csupán a manierizmus horizontját látjuk, s milyen tág az is: képesek volnánk egy álló hónapon át csupán Giulio Romano munkáival vagy Pontormo „pluriszcenikus” József-képével és óriás felhőasszonyaival foglalkozni…

Nehéz elválás lesz ez is, mint minden, amihez eddig közelhajoltunk.

Február 22. szerda, rendhagyó óra, elő-fő-próba

Múlt héten a Kondor-eseményeken voltunk a mi megszokott péntekünkön, s most pótoltuk be elmaradt óránkat: most, amikor már mindenki elkészült a Nyílton elmondandó előadásával. A mai próba és erős figyelmű korrekciók után azt remélhetjük, hogy az idén sem kell majd szégyenkeznünk közönségünk előtt. Nem írhat az Oktató sokat e mai próbáról, mert nem tudhatja, hány kedves Nézőnk nyitja ki időnként a Pagony honlapját, de elmondható, hogy az Olajfák hegye és variánsai; a csodás és egyre feledhetetlenebb, mert kiváló tolmácsolásban megszólaló Góngora, a spanyol történelem izzó századai a maguk 20 percében és az értelmet és érzékeket megzavaró manierista építészet egészen magukkal ragadtak bennünket, hogy ama frissen debütáló Újoncunk szavalatáról ne is beszéljünk!

Pénteken folytatjuk a munkát, tavaszt, jutalmat s kirándulást várva…

Végre valami, ami reményt kelt az időjárásban, hogy lesz, lehet még egyszer tavasz… Mely tavasz is elhozza nekünk az al-dunai utat!

Nagyurak vagyunk mi, büszke hidalgók – műsorunk mintha nem is igényelné, hogy kétségbeesett erőfeszítéssel csüggjünk rajta február 27-ig! Lám, ma is Szalma Jutkánkat hallgattuk, aki Mantováról – ismét egy nagy és híres, érdekességekkel telt városról beszélt s vetített nekünk: a Gonzagákról, Mantegnáról, Giulio Romanóról és Correggióról – egy felejthetetlen, emlékekben oly igen gazdag hely, „Csipkerózsika álma” Itália szívében, s lám, valaha a száműzött Rómeó is ott járt… Mi mindent nem tudunk még, holott érettségire készülünk, s kissé már túlkorosak is vagyunk! Minél tovább töprengünk, annál fontosabbnak, jelentős alkotókkal teljesnek találjuk most elhagyandó korszakunkat, a manierizmust is, s az építészethez is mind több kedvünk támad!

Komoly áttekintést tettünk óra végén a még elvégzendőkről: mindig együtt gondolkodik a Csoport, figyel és segít mindenki, s ez Oktatójuk helyzetét nagyban segíti. A zene sem maradt el a mai órából: igyekszünk mind jobban meghódítani a társ-Múzsákat is. Szabinánk telefonja révén pedig arra is fény derült, kicsoda is Comus a mitológiában. Még Jakab apostol botjáról s a prágai sokdíszű erkélyről kell szót ejtenünk halaszthatatlan kötelezettségeink mellett.

Van ismét egy sebesültünk, gondolunk Áginkra, várjuk vissza gyógyultan mihamarabb!

Hallottunk manieristát, és hallottuk a barokkot, jóelőre… Megint egy igen tartalmas foglalkozás, kétszeresen is: Bodrogi Kati, szokott nagyvonalú humorával, mindig érdeklődést keltő meglátásaival – Bronzinóról beszélt nekünk, s ez már gyakorlás és előzetes volt az egyre közeledő Nyílt-ra. Ugyanakkor nem holmi ismétlést hallgattunk, hanem ámultunk a csupa-újon: a szokatlan szemléletű Keresztelő Jánoson, a csaknem mezítelen Medicin jelképek társaságában s egy erotikus és tolakodó kép minden szimbólumán. Igen, ez a manierizmus! Ez is.

Utána viszont Zsuzsink következett, és megértettük nagy barokk-bevezetőjéből, hogy e korszak bizony évekig le fogja kötni Pagonyunkat, hallgassák csak a neveket: Caravaggio, Velázquez, Rubens, Vermeer van Delft és: Rembrandt. Aki, meglehet, Leonardo, Michelangelo, Tiziano és Dürer mellett és után – legmegrendítőbb élményévé válhat csoportunknak. E mai előadás pedig éveken át kitartó alapja lesz „barokkos” vizsgálódásainknak! A magyar barokk pedig külön helyet követel majd magának…

És az elmúlt hét? Egy blog, egy foglalkozás szégyenletesen kimaradt!! Példátlan, ill. egyszeri példával bír: évekkel ezelőtt, egy monszunesőre emlékeztető felhőszakadás okán volt hasonló… Most meg az áttetsző, hirtelen-fagyott vízjég, a legborzasztóbb csúszási fokú: ez volt, ami – józan önvédelemből --, de közös megegyezésre, múlt pénteken távol tartott minket nemcsak szeretett könyvtárunktól, de Vásárhely utcáitól is! E hét szerdán azután pótoltunk valamit múzeumba (Kondor Béla kiállítása a Tornyai Múzeumban) és forró csokizni/jeges kávézni (Fekete Sas) menéssel,

ma pedig végre ismét a helyünkön voltunk, s megnéztük az elképzelt Grecót az elképzelt Toledóban: önfeledten, beléfeledkezve, mozifilmen, Vangelis zenéjével. Utána Gézánk adott át nekünk, a dráma levezetéseként, kis lírai csokrot saját költeményeiből, mely csokrot Lincike hangján Szabina verse követett: micsoda költőink, festőink vannak! S tán újságcikk is megszólal majd erről a tiszta unicum csoportról! Még egy Kondor-betekintésre is maradt időnk: a Szent Margit falkép darabkái, neten fellelhető szép elemei kötötték le figyelmünket, no meg A szentek bevonulása és a Pléhkrisztus – Kondor óriási, drámai művész, minden kimondott szava figyelemre, továbbgondolásra méltó!

Jövő órán Zsuzsink elő-barokkjával folytatjuk, hogy aztán következzék a felkészülés idei Nyíltunka!