A kör honlapja

Art.Pagony

Kedves Olvasóink, akik megtisztel- nek bennünket, hogy mostantól már nem csupán honlapunk, de blogunk olvasói, nyomkövetői is lesznek!

Szeretettel köszöntjük s vitára, be- szélgetésre várjuk Önöket, hiszen a blog, ha jól sejtjük, interaktív műfaj, hogy e "modernségében" immár nem kevéssé elcsépelt, jelentésvál- ságban szenvedő kifejezéssel éljek. Mi, ahogy ezt, kedves Olvasónk, láthatja honlapunk tartalmait kö- vetve, a szakmai-tudományos kö- zelítések, tájékozódások és be- szédmódok hívei vagyunk: ez tartja össze, ez a törekvés, önképzőkö- rünket immár hetedik esztendeje.

Terveink szerint tehát beszélgetni, beszélni, kérdés-feleletben gon- dolkodni fogunk e lapokon, s tesz- szük ezt nyilvánosan, az Önök hoz- zászólásait is várva -- ugyanakkor csakis tárgyszerűen: heti temati- kánkhoz, választott szakterülete- inkhez kapcsolódva, órai anyaga- inkat mind szélesebb körben bőví- tendő.

Erre a kalandos útra hívnánk Önt is, kedves Olvasó -- s most már: Írótárs, hétről hétre!


Cserjés Katalin, a Kör vezetője
SZTE BTK Modern Magyar Irodalom Tanszék oktatója

Címkék

2017. január 6. péntek

2017.01.30. 08:59 muvtkorhmv

 

 

 

Rettentően hideg szélvihar tombol a város felett, fagyott jég, hó-szórás és só-szórás, csúszás, vacogás… Mégis sokan voltunk az órán, és filmet akartunk nézni, amiből végül, némi megalkuvásokkal, de lett is valami, ha halk laptop-hangon is – egy El Greco életrajzi film felét láttuk, ámultunk, beleéltük magunkat, és várjuk a jövő órát, mert Toledo előtt az első rész, sajnos, véget ért…

Van most időnk ilyesmire, még nem kezdtük el a Nyíltra a készülést… Végre itt volt velünk Magyarné Annánk is, hosszabb ideje nem találkoztunk, s örültünk Neki, ahogy mindenki örül és drukkol mindenkinek a Csoportban. Készülünk menni a Kondor Béla-kiállításra; távolról s előre bár, de készülünk a barokkra (Zsuzsink előzetesével!), és készülünk az április 11-én induló al-dunai nagy kirándulásra, melyet Szabinánk szervez, Marikánk múlhatatlan és pótolhatatlan segítségével….

A film szép volt (biztosan nem volt egészen igaz, de hisz szép, álomba ringató „hazugság” az egész művészet!), s nekünk jól esett látni El Grecót Krétán és Velencében; látni s elképzelni a régi Velencét, Tizianót, Guevara főinkvizítort s a szépséges asszonyokat Greco körül. A film képei egy-egy Greco-festményre hajaztak, az arcok a művész finom, égi metszésű, arisztokratikus arcai. Láttuk Rómát, és látni fogjuk Toledót is, el nem maradnánk a következő óráról sem!

Végül a mi, délvidékiek számára rettentő és szokatlan jégveremben átkeltünk, néhány bátrak, az Alföldi Galériába, hogy meghallgassuk Tóth Károly művészettörténész könyvbemutató beszélgetését a múzeum igazgatójával… Hideg volt ott is, a könyv elképesztő tudást halmoz fel az alföldi művészetről, ámde foglalkoztat bennünket ama talány is, melyre a beszélgetés utalt: mi lehetett a nagy Tornyai s a nagy Koszta valós viszonya?

Szólj hozzá!

2016. december 27.

2017.01.30. 08:58 muvtkorhmv

 

s megint a kedd (péntekhez a szilveszteri mulatságok túl közel esnek…), kevéskén voltunk ma, ami érthető az Ünnepek miatt, ámde annál lelkesebbek (mint mindig). Tervekről folyt a szó először: mit is csináljunk a Nyíltra készülés megkezdése előtti szabad három hetünkkel… A kérdés gyorsan és attraktívan, változatosra formálva oldódott meg, ámde ez itt most nem árultatik el, hadd’ legyen meglepetés a mai hiányzóknak!

Németh Katink lejátszotta nekünk öt perces összeállítását a manierista szobrászat jeles alkotásaiból, szép zene kíséretében: hát, az a Cellini-Perseus! -- „csak azt tudnám feledni…!” Vérfolyam szépséges hajfürtökké, gyöngyöző hullámmá, megfaragott kemény anyag-csigákká stilizálva, győztesen – ebből az egy diadalmas, könnyed és végzetes szoborból meg lehetne érteni az egész manierizmust!

Elmélkedtünk valamicskét a Góngora-sírvers első, csaknem érthetetlen versszakán, melyet Marikánk most spanyolul is prezentált nekünk, Zsuzsi pedig, úgy tűnik, rájött a Rónay-fordítás mondattanára.

Végül kép-családokat néztünk, azonos témájú újszövetségi jelenetek generálta reneszánsz-, manierista- és barokk festményeket, s figyelmes szemeink elámultak, meghökkentek, látván a szentség és alázat lassú kihúnytát a szent témák európai ábrázolásában. Ámde Rembrandt mindent elsöprő Levétel a keresztről-jéig még nem sikerült ma eljutnunk!

Szólj hozzá!

2016. december 20. kedd

2016.12.26. 20:37 muvtkorhmv

 

December 20. Kedd, hiszen péntek már túl közel van a Szentestéhez…

Ma viszont szíves-örömest találkoztunk, népes számban voltunk együtt szeretett Könyvtárunkban, s néztük meg először is a múlt pénteki Kis-Karácsony/nagy falatozás/szárnyasangyal-járás emlékképeit Ancikánk jóvoltából… Micsoda finomságok az asztalon! Micsoda költemények és festmények, micsoda béke és vígság… Jó volt visszagondolni, de előre is, a még eljövendő közös napokra.

Mindezek után megvizsgáltunk két nehéz szöveget szavalás és értelmezés szempontjából, a Nyílt tükrében: egy Góngora-szonettet Greco sírjáról egy „némi grammatikai aprómunkát” igénylő első versszakkal, s egy gyönyörű, de már-már elhomályosuló, nyelvtörténeti elemzést igénylő Rimay János-strófát, mely kép-orgiájával: maga az irodalmi manierizmus.

Jutkánk jóvoltából végül a Transparente csodájáról láthattunk bizarr és többértelmű vetítést, ahol egyrészt magát a mirákulumot szemlélhettük; másrészt ismét megértettük, hogy a „szavak és a dolgok”, a vizualitás és a szintaxis aligha olvasható maradéktalanul egymásra… Köszönjük Jutkának ezt az újabb toledói élményt!

Szólj hozzá!

2016. december 16. péntek

2016.12.26. 20:34 muvtkorhmv

 

 

Ma bizony Óévet búcsúztattunk, karácsonyoztunk, zenét hallgattunk s ettünk-ittunk, sőt két kedves kis énekes-furulyás vendégünk is volt…, hogy a tomboláról se feledkezzünk meg! Azaz, pont úgy csináltunk mindent, ahogy hosszú évek óta mindig: számvetés és vígság, komolyság és nevetés, egészen úgy, ahogyan az esztendő hozta a maga termését. Tettük mindezt Vízkereszt jegyében („…vagy amit akartok?”), s az ünnepről, magáról a vízzel, majd tűzzel keresztelésről Ancikánk eligazítását hallgattuk, de jeleskedett mindenki, érdekes képekkel, meglátásokkal, muzsikával. Ezüstglóriás Angyalkáink új szárnyakat növesztettek, és csak hozták, hozták az ajándékokat, de versből is bőven jutott, például Szabinánk hexameterei szinte sütötték a felolvasó kezét, annyira aktuálisan készültek: egyre jobb költő ez a Szabina, amiként Gézánkra is ez áll, nem beszélve arról, hogy Ő csoportunk egyetlen, kitartó, hős férfija, hála Néki; ahogy Szabina meg az egyetlen fiatal köztünk, s hála ezért Néki is…

Jövő héten folytatjuk a munkát, csak éppen a sok sütizéstől nem jutott eszünkbe, hogy megbeszéljük: mi is légyen az óra témája! Talán oktatónk kitalál valami „közhasznút”…?

Szólj hozzá!

2016. december 9. péntek

2016.12.10. 09:10 muvtkorhmv

 

Ahány „kis-manieristát” megnézünk, annyiszor hökken meg a Csoport, s gondolja azt, éli át azt, hogy mily keveset tud; mily hatalmas és széles a művészet folyama; milyen óriás-termő a fája: Siena és Beccafumi például; Bronzino és a hideg, fehér, keresett tökéletesség; Pontormo s a kitalálhatatlan változatosság; vagy éppen Parmigianino, kinek alakjai kinyúlnak, kilépnek a képkeretből szuggesztív tekintetükkel, mozdulataikkal, hogy Modiglianit előlegző serpentinata nyakaikról ne is beszéljünk… „Életre-halálra olvasni…”; „életre-halálra képeket válogatni”, elmerülni a művészet végtelen, élet-segítő hullámaiban-

Ma is ezt az úszni-tanulást gyakoroltunk Máriánk és Bodránk „kimerítő” előadásai segítségével, melyek megértették: nincs olyan, hogy vég; hogy befejeződött; hogy erre tovább út nem vezet. Mert minden korszak után másik jön, észrevétlenül lép át a valamilyen egy másik minőségbe, s ma, Farkas Tanárúrral újra egyeztetvén, mind nyilvánvalóbb, hogy bizony mindenképpen meg kell azt a prágai erkélyt manieristákon edzett szemmel tekinteni!

Ma, a sok szép képpel feltöltekezvén, elfeledtünk Gézánk szegedi sikereihez, szerepléséhez gratulálni. Elnézését kérjük, a karácsonyi Partyn bepótoljuk.

Viszont írásban is rögzítve kérnénk nyomatékos szigorral a Kör tagjait, hogy fejezzék be, sőt el se kezdjék a betegeskedést, kórházazást, lábak, fejek, könyökök és torkok, szemek és szemfogak – félre a panaszt, hisz ifjak volnánk, nemde, s a táv már rég nem a barokk, hanem messze tovább a jelenig, vagy ha addig nem is – hát Modiglianiig!

Szólj hozzá!

2016. december 2. péntek

2016.12.03. 07:23 muvtkorhmv

 

Már tél van, Karácsony hónapja…

Igaza van Pirókánknak – nincsenek „kicsik”; nincsenek itt kis és nagy manieristák, csak fantasztikusan nagy, izgalmas művészek, minél jobban a mélyére nézünk az életműveknek! Pontormo, Parmigianino voltak ma a tét, Piró és Németh Kati „tollából”, a Kelényi-könyv megállapításai alapján haladva, egyszersmind a jövő tavaszi Nyíltra válogatva. A műsor kibontakozni látszik, a vállalások nagy vonalakban megtörténtek, de még jövő pénteken is újakat veszünk (bátrabbak, lendületesebbek, gyakorlottabbak vagyunk évről évre): Bronzino és Beccafumi világát ismerjük majd meg, s véleményünk minden bizonnyal meg fog egyezni a ma kialakítottal: minden egyes művész feledhetetlenül és eltéveszthetetlenül más, mi pedig, érett gimnazisták, emeltszintűző jódiákok – mind jobban értjük, látjuk e furcsa korszakot, melyet manierizmusként nevez meg a művészettörténet!

Szólj hozzá!

2016. november 25. péntek

2016.11.27. 09:47 muvtkorhmv

 

 

November 25. Katalin napja,

és bizony, mi négy Katalinok, kaptunk is ma sok finom sütit, és a Pagony szeretett költője, Haranghy Géza sem feledett minket… Egy tavaszias-novemberi vers volt vidám köszöntőnk, s bizony, ez ránk is fér, mert Katinka ide, Katica oda, az évek súlyától még a név mint ómen sem óvhat meg!

De kissé megóvnak a pompás témák és előadások! És ma, a verses-virágos-csokis-sütis köszöntő után megint szuper-előadást hallgathattunk, mégpedig az „Egy város-egy művész” sorozatba illeszkedve Toledo és Greco után Szalma Jutka most Barcelonáról és Gaudíról mesélt és vetített nekünk. Katalánok szeretnénk most már lenni, Barcelonában beülni (még ha híg, s épp most megkötő gipszbe is), de a Güell parkba, benn állni a Casa Milá vagy a Casa Batllo előcsarnokában, kószálni a Gaudí-tervezte elképesztő, Hundertwassert messze felülmúló, semmihez sem hasonlítható paloták tágas vagy épp zegzugos helyiségeiben, lépcsőházaiban. S szívesen kitanulnánk az építészmesterséget is, hogy segíthessünk befejezni ama csodatemplomot így Karácsony előtt, a katalán kosárkában áhítozó Kisded számára…

Még két manierista óránk van hátra, és Máriánk, úgy tűnik, előállt egy tág kerettel, egy ékes vázzal, melyre csak rá kell rakni-, belé kell tölteni a 2017-es Nyíltat!

Szólj hozzá!

2016. november 18. péntek

2016.11.19. 10:36 muvtkorhmv

 

 

 

Rendkívüli alkalom volt ma a heti találkozó ideje: vendégül láthattuk régi kedves előadónkat és barátunkat, Újvári Edit főiskolai docenst, aki nemrég tért haza bécsi útjáról: egy tömbösített ikonográfiai, jel-elméleti kurzust tartott külföldi hallgatóknak a Bécsi Egyetemen.

Editke előbb beszámolt különlegesen tartalmas, szép bécsi kultúrélményeiről s a „kemény kurzusról”, ahol végig angolul kellett előadnia a legbonyolultabb témákról.

Számunkra pedig a Háromkirályok imádása képtípus – sajátos módon – politikai aspektusait, felhasználhatóságát elemezte s mutatta be, ámuló szemeink előtt sok-sok képben, amint a gyermek Jézus ártatlan, meg nem számlált, gyakorta frígiai sapkás, egyforma látogatói háromra váltanak; királyok lesznek; végül egészen konkrét arcképcsarnoka a politikai élet fontos szereplőinek.

Csoportunk állta a sarat: előismereteink megszaporodtán, a folyamatos péntekenkénti gondolkodásban levés okán – képesek voltunk követni e nehéz, adatokkal, tényekkel, információkkal zsúfolt, sziporkázó előadást. Reméljük, még sokszor hallgathatjuk Újvári Editet, de annak is nagyon örülünk, hogy legközelebb Szalma Jutkánkat hallgatjuk, Barcelonáról…

 

 

Szólj hozzá!

2016 november 11. péntek

2016.11.11. 20:01 muvtkorhmv

 

 

Vastapssal zárult a mai foglalkozás, méltán. A nem kevéssé beteg, influenzás Ormos Zsuzsi Prága I-II. után, most El Greco Laokoonját mérte hozzá az eredeti hellenisztikus görög szoborhoz és Vergilius Aeneisének vonatkozó szöveghelyéhez. E témával búcsúztunk Greco misztikus, vizionárius, egzaltált művészetétől s Toledótól, a fehér, ezüstös lángú testektől, a nem mindennapi felhőjátéktól, a megnyúlt, nem evilági alakoktól, szenvedő arcoktól, égbe fordított tekintetektől s a sötét pompától, pátosztól és – ugyanakkor -- modernségtől, expresszionizmustól és szürrealizmustól a manierizmus és protobarokk térein.

A manierizmustól még nem szakadunk el, hisz megvizsgálunk több jeles, kisebb mestert is, de a Grecóhoz mérhető léptéket talán csak Rembrandtnál, Caravaggiónál és Velázqueznél érjük el újra.

Szólj hozzá!

2016. november 4. péntek,

2016.11.09. 11:31 muvtkorhmv

 

 

Második nekifutás, napokkal később (ilyen még nem fordult elő; az első, péntek késő éji verziót „elfújta a szél”, nyoma sem maradt, a memória pedig, lehet, már torzít kicsit múlt péntek távolában…).

Először is: másfél órát az Őszi tárlatban sétált a Csoport: láttuk a sokféleséget, változatosságot, érzékeltük, milyen nehéz lehet az ennyiféleséget szerkeszteni, termekre bontani (néhol igen jól látszott a kurátori szándék, másutt nehezebb volt tetten érni). Átütő erővel nem hatott a tárlat, de elgondolkodva álltunk meg néhány mű előtt (például az Incze Mózes vásznai előtt, vagy Váli Dezsőnél, Papageorgiu Andrea finom rajzosságánál, Erdős Péter mágikus rózsaszínjeinél).

Szeretnénk még egy értő vezetésen részt venni, beavatott kalauzra volna szükségünk mindenképpen.

3 órára aztán visszaértünk a Könyvtárba, s először szeretett Szőke Mártánkról emlékeztünk meg egy Pilinszky-költemény (Introitusz; a vers a Greco-képre /Az ötödik pecsét feltörése/ is reflektált) és gyertyagyújtás, szomorú csend, töprengés erejéig.

A továbbiakban: Prága, 2. felvonás Zsuzsinkkal, Kláránkkal – hihetetlen város: egy világ, egy múlt- és múzeum-körzet Európa szívében, legszebb talán a Moldva, s a folyó sokszerű kapcsolata a várossal. Ormos Zsuzsink könyvbemutató kiselőadásának kivonata is helyt kapott az órán: a szecesszióról láthattunk-hallhattunk ismét… „Felfedező utak - Szecessziós épületornamentika a vidéki Magyarországon”

Beszerezzük a könyvet! – fogadtuk meg.

Jövő héten Greco Laokoonjával lépünk tovább, hogy lassacskán elhagyjuk a manierizmus már-már megszeretett téreit.

 

Szólj hozzá!

2016. október 28. péntek

2016.10.28. 23:14 muvtkorhmv

 

 

Nem Az ötödik pecsétet folytattuk máma, holott nem egészen értünk a Greco-kép generálta Sánta-kisregény végére elmúlt alkalommal, és még a Csoportvezető által konkrétan ígért másik egzisztencialista történet is hátravan --, ámde ma végre feltűnt körünkben két hete távol lévő Ormos Zsuzsink, s így Prágáról vetítettünk, mely narratívába aztán a cseh fővárost ugyancsak megjárt Kláránk is bekapcsolódott. Így telt pompásan a mai óra, hozzá még Szabinánk híre, hogy képes beszámolója az általa vezetett Csongrád-Békés megyei Pagony-túráról nyilvánosságot kap a Látóhatárban, versével együtt! Végül Eszterkénk örvendeztetett meg bennünket néhány fájdalmasan szép Weöres Sándor költemény-forgáccsal a magyarság – népünk – sorsáról, s hogy ekként emlékezzünk az 56-os forradalomra; ekként jelöljük meg a magunk számára Mindenszentek Napját.

És Prágának még nincsen vége – jövő héten folytatjuk, még hozzá a Várkaput és átjárót ábrázoló diával, s várjuk Klári történelmi tárgyú kommentárjait is…

 

Szólj hozzá!

2016. október 21. péntek

2016.10.28. 23:13 muvtkorhmv

 

 

Nehezen szakadunk el az Ötödik pecséttől – a képtől, s a hozzá kapcsolódó bibliai történettől, Dürer metszeteitől e tárgyban, a Van Eyck-fivérek verziójától, Greco többi, inspiráló képétől, Bergmantól, ama két pecséttől együtt, s nem utolsósorban: Sánta Ferenc kisregényétől… Ma e műről volt szó elsősorban, s mondhatni, a kisszámú, néma és olvasást színlelő hallgatóságot is lekötötte vitánk, megbeszélésünk. Megrendítő mű, rettenetes kérdés és elhívás a választás, melyet Sánta története indukál, és aki e sorokat írja, igen, megszólal, és azt mondja, hogy nem, a műben felkínált alternatíva egyikét sem választaná… Sem Gyugyu, sem Tomoteusz… Elfutna, elrejtőzne, hallá vagy pókhálóvá változna, de e kettő borzalom közül nem kíván választani! A gyermekekhez pedig ő is, bármi áron hazamenne…

Jövő órára maradt még mondandónk, mert a cím műhöz-kapcsolása még nem megoldott, és van egy másik elmesélendő egzisztencialista történet is!

 

Szólj hozzá!

2016. október 14. péntek

2016.10.28. 23:12 muvtkorhmv

 

 

Óra elején azzal foglalkoztunk, hogy megpróbáltuk felidézni a minap a REÖKben látott Konkoly Gyula-kiállítást. Irénkénk pompás, értelmező és kérdésfelvető beszámolója mindnyájunk előtt új színben vetette fel az ún. hyperrealizmus vagy fotórealizmus kérdését. Többen hozzászóltak a beszélgetéshez, s kibontakozott egy rövid, ám igényes megközelítés a „realizmusok” tárgykörében: hasonlóság, szakmai felkészültség, háromdimenziós valóság – kétdimenziós vászon, mesterséges segédeszközök használata a festészetben régen – és ma. Ancikánk mint gyakorló művész szólt hozzá a vitához.

Szó esett a nemrég megnyílt Őszi Tárlat realista beállítottságú festményeiről, sőt a nyagydíjas hármaskép (Kondor Attila: Részesülés a létben I-II-III.) elemzési kísérletét is meghallgathattuk ismét csak Ancikánktól.

De Grecóhoz is vissza tudtunk végtére térni, aki nem fotórealista volt, hanem lángoló, komor hitű, misztikus katolikus a sötét sziklákon épült régi Toledóban… Ma Az ötödik pecsét feltörése című vásznával foglalkoztunk, ezzel a csaknem utolsó, befejezetlen, sőt felül megcsonkított, feledhetetlen képpel, ahol a lángnyelvre emlékeztető testű, elliptikus alakzatokba csoportosuló hajdanvolt vértanúk gyermek-angyaloktól (B.M.) kapják éppen a megigazulás hófehér „taft” (B.M.) köntöseit. Jövő órán Sánta Ferenc egzisztencialista kisregényével folytatjuk!  

 

 

Szólj hozzá!

2016. október 7. péntek

2016.10.28. 23:11 muvtkorhmv

 

 

Ezen a pénteken először a Garda-tóról hallgattunk igényes-szép beszámolót két „Angyalkánktól” (Katika, Erzsike), akik egyébként csendesek és zárkózottan kedvesek, végtelen hasznos és nélkülözhetetlen tagjai Körünknek, ámde ma kivágták a „hangos” rezet a kétszólamú beszámolóval Bergamóról, Veronáról, Sirmionéról s mind e távoli, csodás hegyi tájakról. Gondoltuk is, hogy nem biztos Petőfi igaza ama végtelen alföld-preferálásával!

Utána Németh Katink lepett meg bennünket egy ígérettel: a vizsgálandó Pecsétek (János Jelenései, a Biblia utolsó könyve) számát Greco utolsó festménye nyomán ötről hatra, majd hétre terjesztjük, s vizsgálódásunkba bevonjuk Dürert, Michelangelót, Memlinget és másokat, legfőképpen azonban nem is egy, hanem két filmet: Sánta Ferenc Ötödik pecsétjén kívül Ingmar Bergman A hetedik pecsét című filmalkotását is, s a Csoportra bízzuk majd – kezdjen ezzel a kompozitával, amit morális szempontból tud és akar. Ámde a középpontban mindenképp Greco borzongatóan különös kései képe álljon!

 

 

Szólj hozzá!

2016. szeptember 30. péntek

2016.10.28. 23:07 muvtkorhmv

 

 

Két kirándulásra, két izgalmas utunkra tekintettünk ma vissza a foglalkozáson. Az egyikről esett már szó múlt alkalommal, de Szalma Jutkánk ma még részletezte számunkra Alsósztregova Madách-kastélyát, Németh Kati pedig Szklabonyáról, illetve a felejthetetlen Ipolytarnócról ejtett kiegészítő szavakat, hogy mostantól aztán ezek a nógrádi-felvidéki élmények mindörökre bevésődjenek Csoportunk emlékezetébe: azokéba is, akik nem tudtak most velünk tartani…

Észak-Magyarország után a mi vidékünk számbavétele következett: a Szabina tervezte és kivitelezte kirándulás Békés- és Csongrád megyét érintette, és elfeledett, elfedett, már-már titkos, rejtelmes helyszíneket takart ki, tárt fel, ismertetett meg velünk, tanítva bennünket arra, hogy nyitott szemmel és szívvel járjunk idehaza is; ne essünk abba a hibába, hogy csak a távoli híres helyeken keressük a szépet. Szabinának megköszöntük a professzionális és kellemdús utat, Ancikánk fotói és egyedi kivitelezésű festménye tette teljessé hálánkat a szép vasárnapért.

 

Végül Pirónk apátfalvi „kíkjeiben” gyönyörködtünk némi Picasso, Yves Klein- és pl. Bernáth Aurél-keretezéssel, hogy a sokfajta pagony-zöld után a sokszerű kékekkel is megismerkedjünk. De a jövő péntek már ismét Grecóé lesz!

Szólj hozzá!

2016. szeptember 23. péntek

2016.09.24. 09:33 muvtkorhmv

 

 

Egy előre- és egy visszatekintés szerepelt mai programunkon: előbb Szabinát hallgattuk, ki számunkra nagyon is vonzó útitervvel állt elő, s ez lesz, úgy tűnik, minden eddigi időink „leglátogatottabb” útja is – Csongrád és Békés megye rejtett értékei, bozótba- s pagonyba húzódó titkai, 7 tele személyautóval bejárva (kb. 30 fővel!), a legmagasabb szintű szakmai előkészítettségben, köszönjük előre is!

Ezt követően előző hétvégénket tekintettük végig: a Pagony egy kisebb, ámde minden tagot képviselő csoportja járta meg Nógrád, Palócföld vidékeit, hogy Érsekvadkerten meghallgassa a Madách Társaság aktuális előadásait, másnap pedig meglátogassa Alsósztregova felújított Madách-kastélyát, Mikszáth Kálmán parányi, de annál nagyobb irodalmi szerepre szert tett Szklabonyáját, nem utolsósorban pedig Ipolytarnócot, minden ősmaradványával: egy geológiai Pompei medvekutya-lábnyomaival, szarvatlan orrszarvúival és azzal az elmondhatatlan kő-tetemmel, a valaha 90 méter magas ősfával, mely ma múzeumi tárgy, ámde valaha, kifejezhetetlenül sok esztendővel az ember megjelenése előtt tán az emberről álmodott a Thétisről elnevezett őstenger helyén…

 

Szólj hozzá!

2016. szeptember 14. szerda

2016.09.15. 06:21 muvtkorhmv

 

Ma is kétfélére figyeltünk, kétfélét hallgattunk a foglalkozáson. Eszterkénk, bármikor jelenik is meg körünkben, szó és kétség nélküli jogosítványa van, hogy arról beszéljen előttünk és nekünk, amiről kedve, elképzelése tartja – s mindig igényesen, sajátos nézőszögből, igen magas szinten, mindannyiunk kedvére. Ma például Flaubert hatalmas levelezéséből hallgattunk részleteket, értő kommentárokkal. Be kellett látnunk, hogy mindig minden ismétlődik; a művészek szenvedés, töprengés, belső tusák árán alkottak és alkotnak most is, ezt kellett megértenünk. És azt is, hogy nem szükségszerűen ismerik el és fel a nagy tehetséget a kortársak, s meg kell halni ahhoz, hogy évszázadok múltán tisztázódjanak értékei.

Utána Németh Katink mutatta be izgalmas prezentációját El Greco Szent Márton és a koldus című, több változatban is létező festményéről, előzetesként szebbnél szebb előzményeket mutatva a művészettörténet nagy korszakaiból. Felidéztük Victoria Charles Máriánk által megrendelt és közrebocsátott Greco-könyvének sugalmazó erejű művészportréját, s valóban, ma mindnyájan még közelebb kerültünk „bizarr extravaganciájú” manierista alkotónkhoz.

 

Szólj hozzá!

2016. szeptember 9. péntek

2016.09.10. 08:56 muvtkorhmv

 

 

 

Két előadónk volt a mai napon: Bagi Marika és Ormos Zsuzsi, mindketten manierizmus tárgykörben.

Zsuzsink folytatta-kiegészítette pár hete megtartott Vasari-bemutatóját, s most talán még nagyobb haszonnal hallgattuk, mint korábban, mivel a tudásunk erről az új irányzatról jóval több azóta: sok-sok képet láttunk, előadást hallgattunk, Máriánk révén mindenkinek komplett szakirodalom is rendelkezésére áll. Ígyhát, bár Zsuzsink bevallotta, hogy Giorgio nem a legkedvesebb művésze, ámde végtelen korrektséggel beszélt róla, s mi megkedveltük, csodálni kezdtük (folytattuk) e hallatlan munkabírású, tudású, életét szinte teljes egészében a művészetközvetítésnek, népszerűsítésnek és megörökítésnek szánó nagy embert.

Marikánk Szent Móricról beszélt nekünk, El Greco A Thébai légió mártíromsága című képe nyomán. Izgalmas kérdések vetődtek fel e szokatlan, s szokatlan modernsége miatt II. Fülöpnek nem is tetsző pluriszcénikus (sic!) festmény kapcsán. Láttuk Móricot a képen három szerepben is, viszont elcsodálkoztunk Fülöp sajátos, kiismerhetetlen személyiségén, hisz Bosch furcsaságaiért lelkesülni látszott, míg, íme, Greco meghaladja ízlését…

Sokat tanultunk a mai alkalommal, és Firenzénket is újraélhettük a Palazzo Vecchio vetített képei által.

Szólj hozzá!

2016. szeptember 2. péntek,

2016.09.02. 20:28 muvtkorhmv

 

 

Sok tennivaló akadt az óra elején ismét – kirándulásainkat, programjainkat illetően magas sebességfokra kapcsolt meg- megifjuló csapatunk. Készülünk a Madách-szimpóziumra Érsekvadkertre és Szkabonyára(!); készülünk Ormos Zsuzsinkhoz évi rendes Mindszentünkre, a Tiszára; készülünk Szabinával autóstúrára Csongrád és Békés megye rejtett kincseit megtekintendő; készülünk a Spartacusra Pesten s a most vasárnapi Bosch-filmre és Fejér Csaba-kiállításra Szegeden, ill. Vásárhelyen, nem sorolom…

Közben pedig tanulunk is: ma Ancikánk folytatta számunkra az ismertetőt Grecóról, a spanyollá lett görög manieristáról vagy proto-barokk művészről. Előbb ismételtünk, majd az Orgaz gróf temetése című hallatlan képtől kezdve új anyagot kezdtünk. Szóba került egy meghökkentő ötlet: Az ötödik pecsét felnyitása című Greco-kép és Picasso Avignoni kisasszonyokjának alakzatbéli rokonsága. Átismételtük a feladatvállalásokat, s izgatottan várjuk a Szent Mauritius-képet Marikánktól, Szent Mártont Németh Katitól (Győrffy Ákost segítségül híva), Laokoont Zsuzsitól, a Tintoretto-visszatekintést privatizáló Klárát és Jutkánk Gaudíját Barcelonával, nem utolsó sorban az Olajfák hegyén-jelenet variációit ettől a sziporkázó, feketében, szürke-fehér fényben villódzó világú alkotótól – és mind a többieket, míg fel nem derítjük Greco minden titkát, bár reményeink e tekintetben minden bizonnyal hiúak…

 

Szólj hozzá!

2016. augusztus 26. péntek

2016.08.28. 09:10 muvtkorhmv

 

 

Bepótoltuk végre pár hetes adósságunkat, és meghallgattuk Németh Katink zenés bemutatóját William Byrdről, aki kortársai szerint „az angol nemzet leghíresebb muzsikusa és orgonistája” és „az angol zene atyja” volt, továbbá, a mi számunkra jelentős módon: a „manierista zene” művelője, katolikus és anglikán muzsikák szerzője egyszerre, a motetta-műfaj jeles képviselője. Elandalodtunk e szép zenén, s ha nem ismertük is fel benne, kellő tudás híján, a manierista fordulatokat (hisz még festészetbeni bizonytalanságaink is nagyok), de Katink előadása meggyőzött arról, hogy a manierizmus igenis létezik, virulens ágazat minden művészeti területen.

Ezt követően Ancikát hallgattuk egy izgalmas Greco-előadással. Ismételtünk és előrehaladtunk a megismerésben a részletgazdag prezentációt szemlélve, meghökkenten láttuk a még „bizánci”, majd velencei, nápolyi, római Grecót; láttuk őt Veronese, Tiziano, Tintoretto hatása alatt,

hogy végül, eljutva az Orgaz gróf temetése (1586, Santo Tomé, Toledo) című döbbenetes festményhez, szemlélhessük végre azt a Grecót, kit a világ egésze immár ismerni és tisztelni tanult meg: a szenvedélyest, láng-szerű, fény-itatta, komor és fenséges, misztikus manieristát és keresztényt.

A következő alkalommal ismét Ancikát hallgatjuk, mert nem ért előadása végére -- nagy örömünkre!

Szólj hozzá!

2016. augusztus 19. péntek

2016.08.19. 22:27 muvtkorhmv

 

 

Velence – Tintoretto; Barcelona – Antoni Gaudí; Toledo – El Greco, a „bizánci” görög, aki spanyollá lett. Három művész, három város, ahol a hely s az életmű eltéphetetlenül, védjegyként köttetett egymáshoz. Van-e még több ilyen? Minden bizonnyal, nem is kevés. A mi Tornyaink azonban például nem mondható ilyennek, mert még Szentendre, Pest és Baja… De hisz Greco sem csak Toledóban alkotott, ott volt előtte Velence, Róma. Önkényes a kiemelés?, de Szalma Jutkánk a kapott és vállalt feladat első fejezetét mindnyájunk okulására oldotta meg: igen, Greco és Toledo elválaszthatatlan. Két komor, kőből és holdsütötte, szélfútta felhőből összeszőtt entitás a város és a nagy festő misztikus, expresszív, tűzlángként vibráló életműve. Sokat tanultunk a mai órán, s nem fogunk unatkozni e most kezdődő Greco-fejezetben sem: egyszerre lépünk vissza a késő gótikába s Bizánc ikonjai közé, illetve előre, az ikonográfiai kötelékektől megszabaduló modernizmusba. Miközben a manierizmus lapjait számláljuk. Nem épp szünidei kedvtelés, de hát a Pagony (a mi pagonyunk) már csak ilyen, esztendők óta.

Várjuk Ancikánk elkövetkező Greco-áttekintését.

Várjuk Jutka második város-művész bemutatóját.

És várjuk Barcelonát (MINDEN értelemben; értse mind, akinek füle van hozzá!)

Szólj hozzá!

2016. augusztus 12. péntek

2016.08.18. 21:51 muvtkorhmv

 

 

Eddigi „pályafutásunk” egyik legizgalmasabb, legtartalmasabb, eligazító erejű előadását hallottuk a ma reggeli foglalkozáson: Kláránk vezette be számunkra az El Grecóhoz vezető utat – a tét a spanyol történelem volt, kitekintéssel és párhuzammal Európára, benne Magyarországgal, hogy majd ezen a tág, s részben ismerős palettán helyeződjék el e csodálatos, komor, kiismerhetetlen birodalom szépséges nyelvével, tájaival, embereivel, hatalmas, sötét kastélyaival, hegyeivel, konzervatív, hagyományait őrző, szabadsághiányos, de művészetében sokszor utolérhetetlen világával. Mely művészetnek is, itt Spanyolországban, úgy érezzük, a barokk, Toledo és Greco az egyik legmagasabb csúcsa. S ezt szeretnénk mi hamarosan bevenni, ha a manierizmus felől közelítünk is egyelőre, s ha tudjuk is: Greco után Velázquezzel és egy távoli jövendőben Francisco Goyával is meg kell majd birkóznunk.

És Zurbarán Agnus Dei-jével!

Kláránkon kívül a mai órát Pirókánk képgalériájának is köszönjük s a csodaszép zenéknek Bagi Mária jegyzésében!

Szólj hozzá!

2016. augusztus 5. péntek

2016.08.06. 12:10 muvtkorhmv

 

 

 

Ismét Gyula, de most már a kirándulás utáni tapasztalatokkal – kis csoportunk szebbnek, sokkal szebbnek, finomabbnak, gazdagabbnak, virágosabbnak, fásabbnak látta a városkát, mint az előzetes készülés során.

Szabina 150 fotója, melyeket egy éjjel alatt tett vetítésképessé, látott el kommentárokkal – árnyaltan mutatta be a kisváros és szépségcentrumainak képét, a résztvevők pedig mesével, anekdotákkal, gazdag részletekkel és asszociációkkal tették színesebbé az élménybeszámolót. Virágok, fák, sok-sok víz, terek, lépcsők, templomok, kishajó és madarak (kisgólya a templom tornyán…), szobrok, finom sütik, a Körös és sok kicsiny hídja, kanyargó utcácskák, végül a dobozi kicsiny varázs-kápolna és Kohán György óriás bivaly-képe…

tán ezek maradnak meg mindörökre a csoport tagjaiban e városkából; e mostani szép útból!

Jövő órán Kláránk a komor Spanyol Birodalomba vezet át bennünket.

Szólj hozzá!

2016. július 29. péntek,

2016.07.29. 21:51 muvtkorhmv

 

 

Ma is többfélével foglalkoztunk, többfélét érintettünk, mint az utóbbi időben (nyári extrák!) gyakorta. Először is átismételtük tennivalóinkat, legközelebbi, kisebb és nagyobb programjaink rendjét: mozi Szegeden (hitünk szerint a Louvre gyűjteményéről, valójában valami másról: Elégia Európáról…); kirándulás Gyulára és a Szana-zugba (NEM a Szávához!); ősszel Nógrádba, a Madách Társaság nyomában; balett-előadás Pesten (Spartacus)… nem folytatom, mennyi sok terve is van a Pagonynak!

Megemlékeztünk szomorú és ünnepélyes közös jelenlétünkről Mártánk búcsúztatóján Szentesen; megemlékeztünk kedves Költőnk ismét-szép költeményéről e kegyeletteljes alkalomra. S volt egy másik megemlékezésünk is, ámde nagy magyar írónkra, a nemrég elhunyt Esterházy Péterre nem keseregve, de mély komolysággal vegyes, Tőle magától vett finom humorral, iróniával emlékeztünk, momentumokat idézve fel az életmű nagy pillanataiból: az Esterházy-gobelint Ottlik Géza emlékére; a Fuharosok intertextjeit és nyomdai tördelését; a Tizenhét hattyúk ön-leleplező „E” monogram-darabkáját; a Harmonia Caelestis komód-epizódját… Megőrizzük emléküket, nem feledjük Őket új-s újból szóba keríteni elkövetkező éveinkben. (Míg tart a szuszból!)

Végül fél órán át Gyula nevezetességeiről vetítettünk, hogy érzékeltessük, a kis utazó-csapat mi mindent fog látni jövő héten: a Várat, a Ladics-házat, az Almássy-kastélyt, Doboz szép templomát és malmát, a Százéves cukrászdát, az Erkel-házat, nem utolsósorban pedig Kohán György „fekete szivárványú” festményeit! S talán a Kör „oktatójának” legszeretettebb írója nyomaiból is feltűnik egy-s-más (Mario Merz iglujának hűlt helye). Továbbá Kláránkéból s Irénkénkéből!

 

Szólj hozzá!

2016. július 22. péntek

2016.07.23. 12:53 muvtkorhmv

 

 

Szeretett Mártánkat hétfőn búcsúztatjuk Szentesen, és ma megemlékeztünk Róla foglalkozásunk elején, Ancikánk prezentációjával, Gézánk versével. Arra a Mártára emlékeztünk, aki oly igen szépen, mély hangon szavalt; akinek egy kicsit mi voltunk a családja; aki oly igen egyedül volt a világban; aki oly szívesen mutogatta nékünk Szatmárnémetit egyik kirándulásunkon; és akinek utolsó idejét Marikánk oly tapintatos erővel és figyelemmel könnyítette meg…

Nádai Márta, kedves! Sosem feledünk, Lajosunk mellé helyezünk szívünkben.

Aztán a sok előttünk álló programról beszéltünk: Gyuláról, a Madách Társaság őszi közgyűlése nyomán érsekvadkerti-alsósztregovai-ipolytarnóci utunkról, a Spartacus-balettről és a jövő heti szegedi Louvre-filmről.

Manierizmusunk ismét várakozni kényszerült (a Nagy Vasari kirészletezésével együtt), de végül frenetikusan törhetett elő Szabinánk Arcimboldo Józsefében (Giuseppe! lám, ő is magyar volt; vagy uruguay(i)!). Micsoda emberarcok állatból, növényből, termésből, könyvből, csontból, fából… egy szürreális, hideg, középpontnélküli világ a 16. századból: istenadta tehetség, rafinéria, virtuozitás és ötletek – ím, a manierizmus ismét-másik arca…

Hamarosan Grecóhoz érkezünk!

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása